A magatartási szabályok meghatározása nemcsak fontosemberek között, de államok, kormányközi szervezetek és a nemzetközi jog egyéb tárgyai között is. Az ilyen normák szerződések, megállapodások, doktrína, bírósági precedensek, állásfoglalások és ajánlások formájában fordulnak elő, amelyeket együttesen a „nemzetközi jog forrásainak” nevezünk.
Lényeg és típusok
Világosan meg kell érteni, hogy a forrásoka nemzetközi jog mindig az államok és kormányközi szervezetek által meghatározott kérdésben rögzített határozatok. Ezek a dokumentumok főszabályként meghatározzák a nemzetközi jogviszonyban résztvevők jogait és kötelezettségeit. De elfogadni őket végrehajtásra vagy sem, csak a nemzetközi jogviszonyok oldalától függ. Az elfogadás általános eljárása elnyerte a megerősítés nevét, és azt csak önkéntes alapon hajtják végre az ország legfelsőbb vezető testületei.
A nemzetközi jog forrásai változatosak a kifejezési formákban, és ettől függően két fő szakaszukat különböztetik meg:
- alapforrások - képviselik a nemzetköziszerződések és a nemzetközi szokások szerint. Az elsők az államok akaratának írásos kifejezése egy bizonyos nemzetközi jogviszony szabályozása terén. A legszembetűnőbb példa az ENSZ Alapokmánya. A második a történelmileg kialakult viselkedés írásos nyilatkozataként jelenik meg bizonyos nemzetközi körülmények között. Meg kell jegyezni, hogy a nemzetközi szokások mindig simán áttérnek nemzetközi szerződéssé. A szokás ugyanis „pótolja” a szerződéses szabályozás hiányát;
- segéd - értelmezést képvisela fő források helyes használata egy adott helyzetben. Ez a kategória egyesíti a nemzetközi jogi doktrínát, a nemzetközi igazságügyi precedenseket, a kormányközi szervezetek döntéseit.
A fő különbség e kategóriák között aza fő forrásból eredő vállalt kötelezettség elmulasztása esetén a jogsértőt nemzetközi szankciók alkalmazásával fenyegetik. A második kategória főként tanácsadó jellegű.
A nemzetközi jog lényegének és forrásainak részletesebb magyarázatához térjünk rá két alszektorára - a gazdasági és vámjogra.
A nemzetközi gazdasági jog forrásai
Ez a jogi alágazat főként működiknégyféle forrás: nemzetközi szerződések, nemzetközi jogi szokás, a nemzetközi gazdasági hatóságok döntései és az államok hazai jogszabályai.
A szerződések mint nemzetközi forrásokgazdasági törvény (a továbbiakban: EP) három kategóriába sorolhatók: nemzetközi, kormányközi és tárcaközi. És ha az első két kategória valamennyi alágazatra jellemző, ez utóbbi az államok közötti kölcsönös együttműködés gazdasági aspektusának jele. Ezt a tényt az alágazat sajátosságai magyarázzák. Rendszerint minden megállapodást olyan szervezetek keretében kötnek és kötnek meg, mint a WTO, az ILO, az International Bank és az IMF.
Annak ellenére, hogy a jogi ereje szerint a jogia szokás a szerződéssel egy szinten van, az EP-képviselő számára ez a jogi szabályozás kialakulásának forrása. Általános szabály, hogy ez a kategória nemcsak az EP-képviselő, hanem a nemzetközi magánjog legtöbb alágazatának működését is biztosítja. A szokások létezhetnek önmagukban, vagy rögzíthetők nemzetközi döntésekben vagy egyezményekben.
A hatósági döntések sajátos forrást jelentenek,jellemző az EP-képviselőre. Rendszerint a nemzetközi szerződésekben is megkapják megerősítésüket, de bennük a gazdasági esetek döntései megkapják a kérdéses alágazat alapelveinek jellemzőit.
A hazai jogszabályok válnakEP-forrás csak akkor, ha vita merül fel egy adott helyzetben. Segédforrásként veszik figyelembe, ezért másodlagos szerepet játszik.
A nemzetközi vámjog forrásai
Az ilyen típusú források sajátossága aza nemzetközi jogi szervezetek (például a WTO) egyoldalú jogi aktusainak és állásfoglalásainak, valamint a nemzetközi bíróságok hazai jogszabályainak és vámpéldáinak felhasználása a fenti jogi kifejezési formákkal együtt.
A nemzetközi vámjog forrásaiaz államok közötti kapcsolatok bevett gyakorlatán alapulnak a vámszabályozás területén. És ő esik bele a létrehozandó nemzetközi vámszervezetek szerződéseinek és chartáinak körvonalába.
A nemzetközi jog forrásai változatosak.Alkalmazásuk a kapcsolatok szabályozásában nem annyira a jogviszonyok területtől, hanem a konkrét esettől függ. Ezért a konfliktushelyzetek megoldásakor érdemes hivatkozni az összes rendelkezésre álló forrásra, figyelembe véve azok "vertikális" működését.
