A pszichológiai gyakorlatban gyakranvannak olyan esetek, amikor a személy elméje és akarata ellenőrizetlen cselekményeket hoz létre, amelyeket rendszerint a személy emlékezetében törölnek, miután elkötelezték magukat. Ezt a jelenséget „szenvedélyállapotnak” nevezik, és egy belső konfliktus kialakulása vagy a váratlanul előforduló kritikus helyzetre adott válaszként fordul elő. A hatás okai különböző körülmények között is szolgálhatnak, amelyek megváltoztathatják a személy mentális és mentális állapotát. Így a pszichológiában bekövetkező hatásállapot erős érzelmi élményt jelent, amely rövid időn keresztül következik be, és olyan körülményváltozáshoz kapcsolódik, amely a téma szempontjából különösen fontos. Ugyanakkor a személy fokozott motoros aktivitást, érzelmi izgalmat okoz, ami bénulást, kifejező arc-kifejezéseket és beszédet, valamint a belső szervek munkájának szerkezetátalakítását okozhatja. Emellett a stresszállapot váratlan megjelenése okozhatja a hatás állapotát.
A szokásos különbségtétel az ilyen hatások között fiziológiai és kóros.
A fiziológiai hatás a rövidtávú érzelmi reakció bekövetkeztével jár együtt, ami az emberi elmében bekövetkezett változásokkal jár, fokozott motoros aktivitással.
Az érintett patológiás fájdalmasállapota és több megnyilvánulási fázisa van. Így a kezdeti szakaszban érzelmi stressz keletkezik, ami a traumatikus konfliktushelyzet időtartamával nő, aminek következtében akut affektív reakció lép fel. A második szakaszban nem motorizált motoros aktivitás következik be, és az emberi tudat zavar. A hatás utolsó szakaszát a motoros retardáció, a terminális alvás és az amnézia gyakran fordul elő. Elmondható, hogy a kóros formában bekövetkező hatás állapotát egy személy őrültsége jellemzi, mivel teljesen elveszíti az uralmát.
A pszichológusok különböző típusú hatásokat különböztetnek meg:
1. Klasszikus. Rövid erőszakos reakció alakul ki irritáló hatással.
2. Halmozódó. Jellemzője a negatív érzelmek felhalmozódásának időtartama a későbbi robbanásukkal.
Megkülönböztetik a Stenicus és az aszténikus hatásokat is.Az első esetben az ember az erő és a reakció megjelenését egy olyan ingerre tapasztalja, amely nincs benne a szokásos életben. A második esetben egy adott érzelem van, mint például a pánik vagy a félelem.
Általánosan elfogadott, hogy az affektusok a leggyakrabban fordulnak előazokban az emberekben, akik nem fogadják el az önuralmat, ezért soha nem korlátozzák magukat, és bizonyos típusú temperamentumú és erkölcsi nevelésű emberekben.
Így a szenvedély állapota mindig azmotoros aktivitás, az arckifejezések, a beszéd, a gesztusok és végül egy személy külső megjelenésének kíséretében. A legfontosabb itt a kialakulásának hirtelensége és az emberi tudat gyors elsajátítása. Az affektust a szubjektum nem megfelelő reakciói, a történés értékelésének torzítása jellemzi. Az ilyen jelenség, mint a szenvedély állapota, az emberi testben bekövetkező változásokkal jár, miközben az adrenalin szintje, a vérnyomás nő, az erek, a belső szervek munkája megzavarodik, valamint a mozgások koordinációja is felléphet, ami az aszténia kialakulását és a krónikus betegségek súlyosbodását okozhatja.
Pszichológusok azt találták, hogy gyakori stresszes helyzetekben az affektív állapot kockázata megnő, ezért ajánlott különféle technikákat és módszereket alkalmazni a stressz enyhítésére.
