A személyiség humanista elmélete: minden ember pozitív kezdete

A 20. század közepéig egyértelmű hiedelem uralkodott, miszerint az ember kezdetben gonosz, gonosz lény, és csak külső tényezők (például nevelés) korlátozzák állati ösztöneit.

A filozófusoknak és a pszichológusoknak azonban muszáj voltkét háború után átgondolni ezeket az elképzeléseket, amelyek során az ember egyáltalán nem az ösztönök által széttépett lényként nyilvánult meg. A hősiesség, az ötlet, az ország, egy személy nevében történő áldozatvállalás számos esete a személyiség humanisztikus elméletének megszületéséhez vezetett. Megalkotóját Abraham Maslow-nak tekintik, aki egy kezdetben jó, szellemi, veleszületett lelki szükségletekkel rendelkező ember posztulátumát terjesztette elő. Ezeket a szükségleteket a külső negatív tényezők segítik.

Önmegvalósítás

A személyiség humanisztikus elmélete által használt fő kifejezés az önmegvalósítás fogalma.

Feltárás a lelki és személyes folyamat soránerkölcsi potenciáljának fejlődése során egy személy aktualizálódik. Ez azt jelenti, hogy felismeri veleszületett szükségleteit, megszabadulva a negatív külső tényezők elnyomásától, és igyekszik kielégíteni azokat. Ezt a fejlődési folyamatot, amely megközelíti az "én" -t, önmegvalósításnak nevezzük. A személyiségfejlődés humanisztikus elmélete úgy véli, hogy az ember veleszületett szükségletei miatt mindig az önmegvalósításra törekszik, és ennek a folyamatnak nincs vége (mivel mindig van mire törekedni). Következésképpen a személyiség folyamatosan a progresszív fejlődésre törekszik, és sokáig nem lehet nyugalomban.

Erich Fromm elmélete

Sokan megzavarodnak, amikor ezt halljákaz embert kezdetben pozitív lénynek tekintik. Honnan származik ennyi kegyetlenség, harag és bűnözés? A személyiség humanisztikus elmélete úgy véli, hogy a legkegyetlenebb embereknél is vannak előfeltételek az önfejlődéshez, éppen ezeket az igényeket akadályozták meg a negatív társadalmi körülmények. Minden ember életének bármely szakaszában elkezdheti kielégíteni ezeket az igényeket.

E tekintetben nem lehet megemlíteni a híres nevétErich Fromm pszichoanalitikus, aki egy személyben látta a tevékenység és a szeretet vágyát. E. Fromm humanisztikus személyiségelmélete számos magasabb egzisztenciális igényt vet fel, amelyek az egyénnek vannak:

• valakivel való törődés szükségessége (kapcsolat másokkal);
• az alkotás szükségessége (konstruktív);
• törekvés a biztonságra, a stabilitásra (támogatási igény);
• az egyediségük tudatának szükségessége;
• magyarázó referenciakeret szükségessége;
• az élet értelmének szükségessége (valamilyen tárgynak annak kell lennie).

Fromm úgy vélte, hogy a külső tényezők nyomásaelfojtja ezeket az igényeket, aminek következtében az ember nem úgy cselekszik, ahogy akar. Ez az ellentmondás erős személyes konfliktust okoz. A Fromm által előterjesztett humanisztikus személyiségelmélet megmutatja, hogyan küzd egymással két ellentétes törekvés: megőrizni identitásukat és nem maradni a társadalmon, az embereken kívül. Itt a racionalizálás az egyén segítségére válik, amikor önállóan dönt - engedelmeskedni a társadalom normáinak vagy figyelembe venni saját igényeit.