/ / Kelet-Poroszország: történelem és modernitás. Kelet-Poroszország térképe, határai, várai és városai, kultúrája

Kelet-Poroszország: történelem és modernitás. Térkép, határok, várak és városok, Kelet-Poroszország kultúrája

A késő középkorban a föld,A Neman és a Visztula folyók között található, Kelet-Poroszország nevét kapta. Fennállása során ez a hatalom különböző időszakokon ment keresztül. Ez a rend ideje, és a porosz hercegség, majd a királyság, és a tartomány, valamint a háború utáni ország, egészen a Lengyelország és a Szovjetunió közötti újraelosztás miatti átnevezésig.

Birtoklás története

Több mint tíz évszázad telt el a porosz földek első említése óta. Kezdetben az ezeken a területeken lakó embereket klánokra (törzsekre) osztották, amelyeket hagyományos határok osztottak szét.

Kelet-Poroszország
A porosz birtokok hatalmas kiterjedése borította jelenleg létező kalinyingrádi régió, amely Lengyelország és Litvánia része. Ezek közé tartozott Sambia és Scalovia, Warmia és Poghezania, Pomezania és Kulm föld, Natangia és Bartia, Galindia és Sassen, Skalovia és Nadrovia, Mazóvia és Sudovia.

Számos hódítás

porosz földek fennállása alattállandóan hódítási kísérleteknek voltak kitéve erősebb és agresszívabb szomszédok részéről. Tehát a 12. században teuton lovagok - keresztesek érkeztek ezekre a gazdag és csábító terekre. Számos erődöt és várat építettek, például Kulm, Reden, Thorn.

Kelet-Poroszország térkép
1410-ben, a híres grunwaldi csata után azonban a poroszok területe zökkenőmentesen Lengyelország és Litvánia kezébe került.

A tizennyolcadik századi hétéves háború aláásta a porosz hadsereg erejét, és oda vezetett, hogy a keleti területek egy részét meghódította az Orosz Birodalom.

A huszadik században az ellenségeskedés sem kerülte meg ezeket a vidékeket. 1914-től kezdődően Kelet-Poroszország részt vett az első, 1944-től pedig a második világháborúban.

A szovjet csapatok 1945-ös győzelme után pedig teljesen megszűnt, és a kalinyingrádi régióvá alakult át.

Létezés a háborúk között

Az első világháború alatt nagy veszteségekszenvedett Kelet-Poroszországtól. Az 1939-es térkép már megváltozott, és a frissített tartomány szörnyű állapotban volt. Végül is ez volt az egyetlen német terület, amelyet elnyeltek a katonai csaták.

Kelet-Poroszország története
A Versailles-i Szerződés aláírása drága voltKelet-Poroszország számára. A nyertesek úgy döntöttek, hogy csökkentik a területét. Ezért 1920-tól 1923-ig a Népszövetség kezdte uralni Memel városát és Memel régióját francia csapatok segítségével. Ám az 1923. januári felkelés után a helyzet megváltozott. És ezek a területek már 1924-ben autonóm régióként Litvániához tartoztak.

Emellett Kelet-Poroszország elvesztette Soldau (Dzialdowo város) területét is.

Összesen körülbelül 315-en szakadtak meg.ezer hektár földet. És ez egy jelentős terület. E változások következtében a megmaradt tartomány óriási gazdasági nehézségekkel küszködött.

Gazdasági és politikai helyzet a 20-as és 30-as években.

A húszas évek elején, normalizálás utána Szovjetunió és Németország közötti diplomáciai kapcsolatok, Kelet-Poroszország lakosságának életszínvonala fokozatosan javulni kezdett. Megnyílt a Moszkva-Konigsberg légitársaság, újraindult a Német Keleti Vásár, és megkezdte munkáját a Königsbergszkij városi rádió.

A gazdasági világválság azonban nemmegkerülte ezeket az ősi vidékeket. És csak Königsbergben öt év alatt (1929-1933) ötszáztizenhárom különböző vállalkozás ment csődbe, és a munkanélküliségi ráta százezer főre emelkedett. Ilyen helyzetben a jelenlegi kormány bizonytalan és bizonytalan helyzetét kihasználva a náci párt saját kezébe vette az irányítást.

Kelet-Poroszország térkép 1939

Terület újraelosztása

Kelet-Poroszország földrajzi térképei 1945 előttévekben jelentős számú változtatást hajtottak végre. Ugyanez történt 1939-ben, miután a náci Németország csapatai megszállták Lengyelországot. Az új zónázás eredményeként a lengyel területek egy része és Litvánia Klaipeda (Memel) régiója tartománygá alakult. Elbing, Marienburg és Marienwerder városok pedig Nyugat-Poroszország új kerületének részeivé váltak.

A nácik grandiózus terveket indítottak elEurópa újraelosztása. Kelet-Poroszország térképének pedig véleményük szerint a Szovjetunió területeinek annektálása mellett a Balti- és a Fekete-tenger közötti gazdasági tér központjává kellett volna válnia. Ezek a tervek azonban nem valósulhattak meg.

A háború utáni idő

Ahogy a szovjet csapatok megérkeztek, Kelet-Poroszországis fokozatosan változott. Létrejöttek a katonai parancsnoki hivatalok, amelyekből 1945 áprilisára már harminchat volt. Feladatuk a német lakosság számbavétele, a leltár és a békés életre való fokozatos átállás volt.

Kelet-Poroszország térképei 1945 előtt
Azokban az években egész Kelet-Poroszországbantöbb ezer német tiszt és katona bujkált, szabotázs- és szabotázscsoportok működtek. Csak 1945 áprilisában a katonai parancsnokságok több mint háromezer fegyveres fasisztát fogtak el.

Königsberg területén és a környező területeken azonban hétköznapi német állampolgárok is éltek. Körülbelül 140 ezren voltak.

1946-ban Königsberg városát átnevezték erreKalinyingrád, melynek eredményeként kialakult a kalinyingrádi régió. Később más települések neve is megváltozott. Az ilyen változásokkal összefüggésben a meglévő 1945-ös Kelet-Poroszország térképet is átdolgozták.

Kelet-porosz földek ma

Ma a poroszok egykori területén vanKalinyingrádi régió. Kelet-Poroszország 1945-ben szűnt meg. És bár a régió az Orosz Föderáció része, területileg széttagolt. Az adminisztratív központon - Kalinyingrádon (1946-ig Königsbergnek nevezték) - jól fejlettek olyan városok, mint Bagrationovsk, Baltiysk, Gvardeisk, Yantarny, Szovetsk, Chernyakhovsk, Krasnoznamensk, Neman, Ozersk, Primorsk, Svetlogorsk. A régió hét városrészből, két városból és tizenkét kerületből áll. Az ezen a területen élő fő népek az oroszok, fehéroroszok, ukránok, litvánok, örmények és németek.

1914, Kelet-Poroszország
Napjainkban a kalinyingrádi régió az első helyen áll a borostyánbányászatban, és a világ készleteinek mintegy kilencven százalékát tárolja beleiben.

Érdekes helyek a modern Kelet-Poroszországban

És bár ma Kelet-Poroszország térképe megváltozotta felismerhetetlenségig őrzik a múlt emlékét a földek, a rajtuk található városokkal és falvakkal. Az eltűnt nagy ország szelleme ma is érezhető a jelenlegi kalinyingrádi régióban a Tapiau és Taplaken, Insterburg és Tilsit, Ragnit és Waldau nevet viselő városokban.

A túrák népszerűek a turisták körében,a Georgenburgi ménesben tartották. A tizenharmadik század elején létezett. A Georgenburg erőd a német lovagok és keresztesek menedékhelye volt, akiknek fő tevékenysége a lótenyésztés volt.

Eddig a templomok meglehetősen jó állapotban vannak,században emeltek (a korábbi Heiligenwalde és Arnau városokban), valamint a 16. századi templomok az egykori Tapiau város területén. Ezek a fenséges épületek folyamatosan emlékeztetik az embereket a Német Lovagrend virágzásának régi napjaira.

Lovagvárak

A legtávolabbi borostyánkészletekben gazdag vidékidők vonzották a germán hódítókat. A tizenharmadik században a lengyel fejedelmek a Német Lovagrend lovagjaival együtt fokozatosan elfoglalták ezeket a birtokokat, és számos várat újjáépítettek rajtuk. Némelyikük maradványa építészeti emlékként ma is kitörölhetetlen benyomást kelt a kortársakban. A legtöbb lovagvárat a XIV. és XV. században emelték. Építésük helyéül az elfoglalt porosz sánc-földvárak szolgáltak. A kastélyok építésekor szükségszerűen megőrizték a késő középkori rendi gótikus építészet stílusjegyeit. Ezenkívül minden épület egyetlen tervnek felelt meg az építkezésre. Ma egy szokatlan szabadtéri múzeum működik az ősi Insterburg kastélyban.

Kelet-Poroszország 1945-ös térképe
A kalinyingrádi régió lakosai és vendégei közöttNizovye falu nagyon népszerű. Egyedülálló helyismereti múzeumnak ad otthont a Waldau kastély régi pincéivel. Miután meglátogattuk, bátran kijelenthetjük, hogy Kelet-Poroszország egész története felvillan a szemünk előtt, az ókori poroszok korától a szovjet telepesek koráig.