Bármely ökoszisztémára jellemző a változékonyság ésváltozékonyság. A természet időszakosan változik, új formát ölt, és jó minőségű kapcsolatokat hoz létre az élő szervezetek között. A biogeocenózis egy tipikus ökoszisztéma példája, amelyet az állatok, növények és mikroorganizmusok közötti nagyszámú kapcsolat jellemez.
Mi a biogeocenosis
Ha bármilyen földet vesz, amelyen bárHa az élet valamilyen formában jelen lenne, sokféle organizmust találhatnánk, amelyek az energia és az anyagok körforgása révén kapcsolódnak egymáshoz. Az ilyen biotópokat, azaz szárazföldi területeket biogeocenózisoknak nevezzük. Ez az ökoszisztémák egyik típusa, amelyet az utóbbi összes jellemzője jellemez:
1. Integritás.
2. Önszabályozás.
3. Önreprodukció.
Annak megállapítására, hogy mi okozza a változástbiogeocenózisok esetén meg kell érteni ennek a természetes rendszernek a szerveződésének integritását és összetettségét. Összetevői állatok, növények, gombák, baktériumok és más mikroorganizmusok. Közöttük trópusi, trofikus, ipari, lokális kapcsolatok alakulnak ki, amelyek a szerves és szervetlen anyagok keringésének alapját képezik.
A tápláléklánc a fő átviteli módenergia az organizmusok között. Legelők és törmelékesek, erősen és gyengén elágazóak, sok láncszemmel és kevés láncszemmel rendelkeznek. Mindez együtt adja a biogeocenózisnak az önszabályozás és az önreprodukció képességét.
Az anyagok köre a biogeocenózisban
Mi az oka a biogeocenózisok változásának?Először is ez az anyagok körforgása. Az ásványi anyagok és a szerves anyagok minden ökoszisztéma fontos összetevői. Például a növények oxigént termelnek, amely szükséges az állatok légzéséhez. Az állatok viszont szén-dioxidot bocsátanak ki a légkörbe, amelyre a növényeknek szükségük van a fotoszintézis folyamatához. Ez az egyszerű példa bemutatja, hogy az organizmusok milyen szoros kapcsolatban állnak egymással.
A biogeocenózisok változásának okai gyakran abban rejlenekaz erőlánc egyik láncszemének eltűnése. A szerves anyagok körforgása egy közösségben a következő séma szerint megy végbe: a termelők szerves anyagot szintetizálnak, a fogyasztók elfogyasztják, a lebontók pedig a fogyasztók szerves maradványait a fehérjék, zsírok és szénhidrátok új szintéziséhez szükséges anyaggá alakítják.
Ennek megfelelően a fogyasztók között vannaknövényevők és ragadozók. Ha a ragadozók száma meredeken növekszik, akkor a növényevők eltűnnek az ökoszisztémából. Ha ők lennének az egyetlen táplálékforrás, a ragadozók is éhen halhatnak. Ha a növényevők száma dominál, akkor a táplálékkészletük hamarabb elfogy. Ezek a példák azt mutatják, hogy milyen okok okozzák a biogeocenózisok változását: bármely ciklus egyik láncszemének hiánya az ökoszisztéma további önpusztulásához vezethet. Ezért az olyan fogalmak, mint a felcserélhetőség és az élőlényfajok sokfélesége fontosak a megőrzése szempontjából.
A biogeocenózisok változásai. A változás fő okai
Az ökoszisztéma dinamikus természeta fejlődés saját „törvényeit és szabályait” fenntartó struktúra. Ha hosszabb időn keresztül vizsgáljuk, akkor észrevehető a szerves és szervetlen anyagok arányának különbsége, valamint kimutatható egyes élőlények állandó helyettesítése másokkal. Melyek a biogeocenózisok változásának fő okai?
1. Normális természetes folyamatok a közösségen belül (sucesszió).
2. Antropogén tényezők: erdőirtás, mocsarak lecsapolása, nagyobb léptékben a légkör és a víztestek szennyezése.
3. Bármilyen éghajlati anomália hatása: szárazság, erős fagyok, hóviharok és viharok (katasztrofális tényezők).
A mai valóságban az antropogén tényező hatása az ökoszisztémákra és általában a természetre meredeken megnőtt. Manapság már csak a távoli zugokban figyelhető meg az egyik biotóp természetes helyettesítése egy másikkal.
Mi az oka a biogeocenózisok stabilitásának és változásának?
Egy ökoszisztéma stabilitását több tényező határozza megolyan tényezők, amelyek a szervezeti szinttől, a területtől és a különböző típusú élőlények számától függenek. Íme a fő kritériumok, amelyek alapján meg lehet ítélni a biogeocenózis stabilitását:
1. Az anyagok körforgása zártságának mértéke.
Annak érdekében, hogy az ökoszisztéma tovább fennmaradjon, minden anyagbe kell vonni az általános csereciklusba. Ha a szerves és szervetlen anyagokat valamilyen módon kimossák, és az adott környezet állat- vagy növényállományában nincs kereslet, akkor az anyagok fokozatos kiáramlása következik be az ökoszisztémából. Ezzel szemben, ha minden élelmiszerláncnak több láncszeme van, és minden szerves vagy szervetlen anyagnak van fogyasztója, akkor ennek eredményeként a közösség állandó összetétele megmarad.
Ezen jellemző alapján általában megállapítható, hogy milyen okok okozzák a biogeocenózisok változását.
2. Az anyagok belső keringésének típusa.
Itt az ökoszisztémákat három csoportra osztják:független, függő és alárendelt. A független biogeocenózisok a vízforrások közelében helyezkednek el, ami lehetővé teszi a nedvesség elérését nehézségek nélkül. A függő ökoszisztémák olyan helyeken találhatók, ahol a víz áramlása nehézkes, és bizonyos időszakokban előfordul (például sziklák vagy sivatagok biocenózisai). Az utolsó csoportba azok a területek tartoznak, amelyek síkvidéken helyezkednek el, és csak a csapadék után ott felhalmozódó nedvességet kapják.
3. Anyagcsere sebessége
Az ökoszisztéma stabilitásának másik fontos jellemzője, amely a bomlás sebességétől és a szerves anyagok szintézisétől függ. Minél magasabb ez a mutató, annál hosszabb ideig fennállhat a biogeocenózis.
Az ökoszisztéma katasztrofális változásai
Nem számít, milyen okok okozzák a változásta biogeocenózisok, az éghajlatváltozások és anomáliák bármelyikre káros hatással lehetnek. Ilyenek például a szárazság, árvizek, villámcsapások és erős szél által felperzselt erdők, amelyek elpusztítják a fákat és kicsavarhatják azokat.
A biogeocenózisok fejlődési szakaszai
Az utódlás az egyik természetes változásabiogeocenosis mások számára. Bármely ökoszisztéma összetételében és fejlődésében változásokon megy keresztül. Az élőlényfajok közötti természetes versengés a teljes ökoszisztéma átstrukturálódásához vezet, ami a biogeocenózisok megváltozását eredményezi. A változás oka ebben az esetben az adott területhez jobban alkalmazkodó új növények, állatok megjelenése. Példa erre egy lombhullató erdő, amely juharból, fenyőből, nyírból és más fákból áll. Hosszú idő után ezeket a növényeket tűlevelűek váltják fel.
Az utódlás szakaszai az alapján magyarázhatók legkönnyebbena biogeocenózis növényi összetételéről. A biotóp és fauna további kialakulására a növényvilág van a legnagyobb hatással, ez magyarázza a fejlődési szakaszok osztályozását.
Az első szakasz egy kis fűburkolat, amelynek magassága nem haladhatja meg a fél métert. Ezek közönséges rétek, amelyek növényvilága főként különféle évelő és egynyári fűfélékből, virágokból, zsurlóból és páfrányból áll.
A második szakaszt a bokrok megjelenése jellemzi a biogeocenosisban. Az állatvilág is változásokon megy keresztül, ami a fajok közötti kapcsolatokban is megmutatkozik.
A harmadik szakasz a széles levelűek fejlődéseerdők, amelyek hosszú ideig fennmaradhatnak. Új fafajok, állatok és mikroorganizmusok jelennek meg. A növényvilág gyors fejlődésével járó biogeocenózisban szintek alakulnak ki: erdei alom jelenik meg, az állatok új területeket és élőhelyeket hoznak létre.
A negyedik szakasz a menopauza, illváltozás kora. Tűlevelű erdőkből áll, amelyek fokozatosan felváltják a lombhullató erdőket az alsóbb rétegek elsötétítésével. Ennek eredményeként a fénykedvelő növények, például a nyír, a tölgy és a kőris nem tudnak normális méretűre nőni. A negyedik szakasz a biogeocenózis fejlődésének utolsó szakasza, mivel itt figyelhető meg a legkisebb energiaveszteség, valamint az élőlények közötti szorosabb és fejlettebb kapcsolatok.
Elsődleges utódlás
A fenti szakaszok mindegyikeszukcessziónak nevezett természetes folyamat. Bármely ökoszisztéma arra törekszik, hogy a fejlődés mind a 4 szakaszán keresztül menjen, kezdve a füvektől és a csúcspontos tűlevelű erdőkig. Az utódlásnak azonban két típusa is van: elsődleges és másodlagos.
Az elsődleges szukcesszió jellemző azokraolyan területek, ahol kezdetben nem voltak életjelek. Ezek lehetnek sziklák, fagyott láva, pusztaság. Ezen helyek bármelyikét előbb-utóbb benépesítik a mikroorganizmusok, ekkor kerülnek oda a válogatós növények magjai, és megjelennek a rovarok.
Másodlagos utódlás
Ha újra megnézzük, mi okozzaa biogeocenózisok változásai, az antropogén és az éghajlati tényezők gyakran a lista élén állnak. Leggyakrabban az ökoszisztéma pusztulásához vezetnek. Azonban még a felperzselt, elpusztított földeken is megmaradnak a növényi magvak; a rovarlárvák és a férgek túlélik a föld alatt. Mit is mondhatnánk azokról a baktériumokról és protistákról, amelyek bármilyen éghajlati anomáliát túlélnek? Mindez a másodlagos szukcesszió alapja - a biogeocenózis helyreállításának folyamata az eltűnt régi helyén.
következtetés
Bármilyen biotikus és abiotikus tényező képesbefolyásolják az ökoszisztéma fejlődését. Ezek normális folyamatok, amelyek a természetben előfordulnak, ezért nagyon nehezen befolyásolhatók. Az egyetlen kivétel az emberi beavatkozás a környezetbe, de ez a legtöbb esetben negatív következményekkel jár. Ezek a fő okai a biogeocenózisok változásának.
