A napóleoni háborúk lettek a legfontosabb szakaszaaz egész európai kontinens fejlődésének története. Oroszország szintén nem állt el e csatáktól, részt vett a harmadik, negyedik és ötödik franciaellenes koalíció poroszországi és balti hadjáratában. Később ez lett az első olyan ország, amelynek sikerült egy hatalmas katona szellemiségével és bátorságával, valamint az orosz parancsnokok katonai zsenijével szembeszállni egy hatalmas ellenséges hadsereggel. Valójában a napóleoni háborúk első epizódja, amely az orosz erők számára sikeres volt, az 1812-es honvédő háború volt. Röviden erről valószínűleg minden honfitársunk tud. Nos, ki nem hallott még a borodinói csatáról vagy Napóleon visszavonulásáról Moszkvából? Tartózkodjunk részletesebben történelmünk ezen oldalán.
1812-es hazafias háború: röviden az előfeltételekről
A napóleoni háborúk lefolyása első évtizedükbenrendkívül sikertelenül fejlődött a francia császár ellenfelei számára. A trafalgari csata, az Austerlitz, a Friedland csatája és számos más jelentős győzelem Napóleont egész Európa uralkodójává tette. 1807-ben a katonai vereségek következtében I. Sándor császárnak alá kellett írnia a tilsi szerződést, megalázva Oroszországot. Fő feltétele az orosz ígéret volt, hogy csatlakozik Nagy-Britannia kontinentális blokádjához. Oroszország számára azonban mind politikailag, mind gazdaságilag veszteséges volt. I. Sándor a szerződést csak szünet és felépülés céljából használta fel, ezt követően Oroszország megsértette az 1810-es kontinentális blokád feltételeit. Ez, valamint I. Sándor bosszúvágya és a korábbi csaták során elvesztett területi javak visszaszolgáltatása az 1812-es Honvédő Háború legfőbb oka. Mindkét fél megértette az összecsapás elkerülhetetlenségét 1810 óta. Napóleon aktívan áthelyezte seregeit Lengyelországba, ahol hídfőállást hozott létre. Viszont az orosz császár összehozta a fő katonai erőket a nyugati tartományokban.
1812-es hazafias háború: röviden a főbb eseményekről
Napóleon inváziója 1812. június 12-én kezdődött,amikor 600 000 fős hadseregével átkelt a Nemán. Az orosz csapatok 240 ezer ember erejéig kénytelenek voltak visszavonulni az ellenséges felsőbb erők előtt. Csak kisebb csaták folytak, mint például Polotsk közelében. Az első komoly csatára augusztus 3-án került sor Szmolenszk régióban. A győzelem a franciáké volt, de az oroszoknak sikerült megmenteniük seregük egy részét. A következő csatára akkor került sor, amikor M. Kutuzov tehetséges stratéga irányította az orosz seregeket. A híres borodinói csatáról beszélünk, amelyre augusztus végén került sor. Helyesen megválasztva a csapatok földrajzi területét és helyzetét, az orosz parancsnoknak hatalmas veszteségeket sikerült elszenvednie az ellenség hadseregében. A borodinói csata augusztus 12-én késő este Napóleon névleges győzelmével ért véget. A francia hadsereg súlyos veszteségei, az idegen országokban nyújtott támogatás hiányával párosulva azonban nagymértékben hozzájárultak a jövőbeni oroszországi visszavonuláshoz. Szeptember 2-án Kutuzov, mint kiderült, előrelátó döntést hozott a főváros elhagyásáról, amelyet Napóleon egy nappal később meg is tett. Utóbbi október 7-ig maradt ott, megadásra vagy legalább a tárgyalások kezdetére várva az orosz részről. A városban történt tűz, a napóleoni hadsereg készleteinek kimerülése és a helyi parasztok partizánháborúja azonban elhagyta a fővárost. November közepe óta a háború más fordulatot vett. Most az éhes és kimerült francia hadsereg elhagyja Oroszországot a megsemmisített úton, és a mozgó orosz alakulatok csatározásokban aktívan elpusztítják. Az utolsó vereségre november 14-16-án került sor a Berezina folyónál. Csak 30 000 napóleoni katona hagyta el Oroszországot.
1812-es hazafias háború: röviden az eredményekről
A háborúnak nagy hatása volt az oroszratörténelem. Az 1812-es hazafias háború eredményei ellentmondásosak. Egyrészt hatalmas károkat okozott a hazai gazdaságban, az infrastruktúrában és az emberi potenciálban. Másrészt lehetővé tette, hogy már 1813 januárjában megkezdhesse az orosz csapatok tengerentúli hadjáratát, amely a Francia Birodalom megsemmisítésével és a benne lévő Bourbonok helyreállításával ért véget. Ez valójában a reakciós rendszerek helyreállításához vezet az egész kontinensen is. Fontos befolyást gyakoroltak az oroszországi belső társadalmi-gazdasági és kulturális folyamatokra is. Így az Európába látogató tisztek képezték az ország demokratikus mozgalmainak gerincét, ami 1825-ben a decembristák felkeléséhez vezetett.
