1961. október 5-i hágai egyezménynagymértékben leegyszerűsítette a nemzetközi dokumentumáramlást. Az ott megkötött megállapodások ratifikálása után az egyezményhez csatlakozott országok további és hosszadalmas eljárások nélkül vállalták, hogy elismerik az azt aláíró más államok területén létrehozott dokumentumokat. Ez jelentős időt és pénzt takarított meg. Vizsgáljuk meg közelebbről, miből állt ez a megállapodás, és derítsük ki, kik voltak az 1961. évi Hágai Egyezményben részt vevő országok.
A kongresszus összehívásának okai
Először azonban határozzuk meg, mi késztette a nemzetközi közösséget arra, hogy miként kell egyszerűsíteni az államok közötti dokumentumáramlást.
1961-ig a különböző folyamatok közötti munkafolyamatországokban kellemetlen volt. Annak érdekében, hogy egy másik államban elismerjék, további többlépcsős konzuli legalizálási eljárásra volt szükség. Az adott országtól függően akár több hónap is eltarthat. Az is előfordult, hogy ez idő alatt a dokumentum már elvesztette relevanciáját.
Közjegyzői okiratba kellett foglalni, lefordítania kívánt nyelvre. Sőt, a fordító aláírása közjegyzői igazolást is igényelt. Ezt követően igazolást kellett kérni az Igazságügyi Minisztériumtól és a dokumentumot küldő ország Külügyminisztériumának konzuli osztályától. Végül annak az országnak a nagykövetségén kellett legalizálni a levelet, ahová küldték.
Ezen felül, hogy folyamatosan termelni kella nagyszámú papír legalizálásának eljárása lelassította az osztályok és konzulátusok munkáját más tevékenységi területeken, további személyzet kiosztását igényelte, ami anyagköltségekhez vezetett.
A megállapodások tartalma
Mi a lényege annak a megállapodásnak, amelyet az 1961. évi Hágai Egyezmény tagállamai aláírtak? Foglalkozzunk ezzel a kérdéssel.
A megállapodások kimondták, hogy minden országakik csatlakoztak hozzájuk, a megállapodásban részt vevő más államok területén kiállított, külön konzuli legalizálás nélkül érvényes hivatalos dokumentumok.
Az egyetlen korlátozás az volt, hogy ezt a dokumentációt az aláírás hitelességének és az aláíró felhatalmazásának megerősítése érdekében apostillal kellett igazolni.
Mi az apostille?
Mit értett ezen akció alatt a Hágai Egyezmény? Az Apostille egy speciális négyzet alakú bélyegző, amely a kialakított forma bizonyos részleteit tartalmazza.
Ez a bélyegző kötelező, függetlenül attóla kitöltési országból és az országból, ahol a dokumentumot átadják, a tetején fel kell tüntetni a francia nevet "Apostille (1961. október 5-i hágai egyezmény)". Az apostille-nél kötelezően feltüntetendő követelmények között a következők szerepelnek:
- annak az országnak a neve, amely az apostille-t rögzítette;
- a dokumentumot aláíró személy neve;
- pozíciója;
- annak az intézménynek a neve, amelyből a dokumentáció származik;
- az a település, ahol a bizonyítványt átadták;
- a tanúsítás dátuma;
- a dokumentációt igazoló állami intézmény neve;
- az apostille sorozatszáma;
- a dokumentációt igazoló intézmény pecsétje;
- az igazolást készítő tisztviselő aláírása.
Ezenkívül a Hágai Egyezmény megállapította, hogyaz apostille szabványméretének legalább 9 x 9 cm-nek kell lennie. A gyakorlatban az apostille nem mindig négyzet alakú, amint azt a megállapodások korábban kimondták. Például Oroszországban gyakran téglalap alakú bélyegzője van. A legtöbb esetben a fogadó fél nem talál hibát az apostille űrlap szabványának eltéréseiben, de voltak előzmények, amikor megtagadta az ilyen dokumentumok elismerését.
Az apostille használatának árnyalatai
Az apostille nyelv lehet az egyikaz egyezmény hivatalos nyelvei (francia vagy angol), vagy annak az országnak a nyelve, amely letette. Az esetek elsöprő többségében a kétnyelvűséget, vagyis az apostillált ország nyelvét és az egyezmény egyik hivatalos nyelvét használják.
Az Apostille mind a hitelesített dokumentumra, mind a hozzá csatolt külön papírlapra egyaránt felhelyezhető.
Jelenleg számos állam isaz elektronikus apostillák használatának kérdését fejlesztik. Ez a kérdés az elektronikus dokumentumkezelés növekvő elterjedése kapcsán vált nagyon aktuálissá. Ezen országok közé tartozik különösen az USA, Ausztrália, Andorra, Ukrajna, Új-Zéland és más államok.
Hol található az apostille?
Nézzük meg, hogy az 1961. évi Hágai Egyezmény tagállamai mely konkrét dokumentumokon rögzítik az apostille-t.
Ez a dokumentumjegyzék tartalmazza a következőket:Egy adott ország joghatósága alá tartozó kormányzati szervek vagy más szervezetek levelezése, közjegyzői okiratok, közigazgatási dokumentumok, valamint a dátumot igazoló különféle hivatalos jegyzetek és vízumok. Ezenkívül minden olyan aláírást, amelyet egy közjegyző nem igazolt, az apostille igazolja.
Kivételek a Hágai Egyezmény alól
Ugyanakkor számos olyan feltétel létezik, amelyek mellett a különböző országok közötti dokumentumáramlást nem is kell apostillálni, amint azt a Hágai Egyezmény előírja.
Először is, a munkafolyamat az egyszerűsítés érdekébenformanyomtatvány akkor kerül végrehajtásra, ha az országok között kétoldalú megállapodás van a dokumentumok elfogadásáról további formaságok nélkül. Ebben az esetben, még akkor is, ha mindkét ország részes fele a Hágai Egyezménynek, a dokumentumok hitelességének megerősítéséhez nem kötelező apostille-t elhelyezni. Elég csatolni a dokumentum közjegyző által hitelesített fordítását. Például Ausztria és Németország, valamint sok más ország hasonló megállapodást kötött egymással. De ezek pontosan kétoldalú szerződések az országok között, és nem külön egyezmény több állam számára.
Nem szükséges apostille-t elhelyezni, ha az a külföldi szervezet, ahová a dokumentumot elküldi, nem igényel külön igazolást.
A közvetlenül diplomáciai és konzuli intézményektől származó dokumentumok Apostille igazolása nem szükséges.
Az utolsó kivétel a papírokvámügyletekkel kapcsolatos vagy kereskedelmi jellegű műveletek. De a kereskedelmi és a nem kereskedelmi tevékenységek elkülönítése során problémák merülhetnek fel, mivel nincs egyértelmű megkülönböztetés. Például sok banki okmányt, amely kereskedelmi ügyletnek minősíthető, ennek ellenére apostille igazolja.
Az egyezmény aláírása
Az egyezmény feltételeiről a hágai 1961. évi nemzetközi magánjogi konferencián tárgyaltak.
Ezt a konferenciát egy holland városban tartották1893 óta. Az abban részt vevő államok célja a nemzetközi magánjog (IPL) egységesítése, a felesleges formalizmus és a bürokrácia megmentése volt. 1955-re a konferencia teljes jogú szervezetté fejlődött a tagországokkal.
Az évek során, a PPM-ről szóló konferencia során voltakaláírt egyezmények a polgári eljárásról, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről, az áruk adás-vételének jogáról és még sok másról. Ezen ülések egyikén 1961-ben aláírták a külföldi dokumentumok legalizálásáról szóló egyezményt.
Az egyezmény részes államai
Minden résztvevő részt vett a Konvent fejlesztésében.Kijelenti, hogy 1961-ben tagjai voltak a PPI-vel foglalkozó konferenciának. Tudjuk meg, kik tagjai az 1961. évi Hágai Egyezménynek. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy meghatározzuk azoknak az államoknak a gerincét, amelyek elsősorban a dokumentumok legalizálására vonatkozó korlátozások feloldásával kapcsolatosak.
Ezek az országok a következők:Svédország, Spanyolország, Nagy-Britannia, Görögország, Norvégia, Hollandia, Dánia, Belgium, Ausztria, Írország, Törökország, Finnország, Németország. Luxemburg, Svájc, Olaszország, Japán, Egyiptom és Portugália. Argentína, Brazília, India, Szovjetunió, USA, Kína és a világ számos más nagy állama nem volt tagja a PPM-konferenciának, ezért nem vett részt a megállapodások kidolgozásában.
Első országok, amelyek csatlakoznak az egyezményhez
Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a fejlesztésaz apostille alkalmazására vonatkozó megállapodások nem jelentették e rendelkezés automatikus hatálybalépését a részt vevő országok területén. Nem, mindannyiuknak kiegészítő döntést kellett hozniuk a csatlakozásról és meg kell erősíteniük a hazai törvények szerint. Ugyanakkor azok az országok is csatlakozhattak az egyezményhez, amelyek nem vettek részt annak fejlesztésében.
Az első államok, kinek a területénaz egyezmény hatályba lépett, Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia és Hong Kong. Ez csak négy évvel a megállapodások aláírása után, 1965-ben történt. Németország, Botswana, Barbados és Lesotho csatlakozott a következő évhez. Egy évvel később - Malawi, 1968-ban - Ausztria, Málta, Mauritius és Szváziföld.
További csatlakozások
A következő két évtizedben a szerződésa következő országok csatlakoztak: Tonga, Japán, Fidzsi-szigetek, Liechtenstein, Magyarország, Belgium, Svájc, Portugália, Argentína, Makaó, Ciprus, Bahama-szigetek, Suriname, Olaszország, Izrael, Spanyolország, Dominikai Köztársaság, Seychelle-szigetek, Luxemburg, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek , Vanuatu, USA. Ezen országok közül az utolsó belépése különösen fontos. A fenti időszak végén Antigua és Barbuda, Norvégia, Görögország, Törökország, Finnország, Brunei szigetek csatlakoztak az egyezményhez.
1991-ben a részt vevő országok száma kiegészültSzlovénia, Panama, Macedónia, Szovjetunió és Horvátország. 1992-ben Oroszország csatlakozott a szerződéshez, mint a szétesett Szovjetunió jogutódja. Franciaország különösen üdvözölte ezt az eseményt. Ettől a pillanattól kezdve hazánkban alkalmazhatja az apostille-t.
Ezenkívül ugyanebben az évben a szerződő felekacél Bosznia és Hercegovina, Szerbia, Fehéroroszország, Marshall-szigetek. 1993-ban csak egy ország - Belize - csatlakozott a szerződéshez. De jövőre az egyezményt egyszerre két ország - Saint Kitts és Nevis, majd Örményország - ratifikálta. Ezek az országok azonnal megkapták az apostille szabad felhasználásának jogát a szerződés szinte minden államában, beleértve Oroszországot és az Egyesült Államokat is. Ausztrália és Mexikó a következő évben lettek a Konvent tagjai. Természetesen e nagy országok csatlakozása megerősítette e közösség helyzetét. 1995-ben a Dél-afrikai Köztársaság és San Marino is csatlakozott a szerződéshez.
Az elmúlt 15 évben az egyezményt megerősítetteLettország, Libéria, El Salvador, Andorra, Litvánia, Niue, Írország, Csehország, Venezuela, Svédország, Szamoa, Trinidad és Tobago, Kolumbia, Kazahsztán, Namíbia, Románia, Bulgária. Észtország, Új-Zéland, Szlovákia, Grenada, Saint Lucia, Monaco, Ukrajna, Albánia, Izland, Honduras, Azerbajdzsán, Ecuador, Cook-szigetek, India, Lengyelország, Montenegró, Dánia, Moldova, Grúzia, Sao Tome és Principe, Dominikai Köztársaság, Mongólia , Zöld-foki Köztársaság, Peru, Kirgizisztán, Costa Rica, Omán, Üzbegisztán, Uruguay, Nicaragua, Bahrein, Paraguay, Burundi. A legfrissebbhez, már 2016-ban, csatlakozott Koszovó, Brazília, Marokkó és Chile.
Felismerési probléma
De mégsem minden Hágában részt vevő országaz 1961-es egyezmények elismerik más tagok apostillusait. Ennek okai lehetnek mind technikai, mind formai, mind politikai okok. Például a világ számos országa nem ismeri el Koszovót államként. Emiatt Ukrajna, Szerbia, Fehéroroszország, Oroszország nem ismeri el ennek az országnak az apostillusát. Franciaország viszont elismeri az összes tagállam apostillusait.
Technikai okokból Görögország csak 2012-ben ismerte el Ukrajna apostillusát.
A Hágai Egyezmény jelentősége
Nehéz túlbecsülni a Hágai Egyezmény fontosságát.Elfogadása után a különböző országok közötti munkafolyamat sokkal könnyebbé vált. Évente egyre több állam csatlakozik az egyezményhez: Dél-Afrika, Venezuela, Koszovó, Chile ...
Az egyezmény elfogadása után az országokAkik megerősítették, azoknak nem kell hosszadalmas és kényelmetlen eljárást folytatniuk a dokumentumok legalizálása érdekében. Ezért még olyan kis szigetállamok is aláírták a megállapodást, mint a Marshall-szigetek, Antigua és Barbuda, valamint a Zöld-foki Köztársaság.
