Az Orosz Föderációban a katonai törvények előírjáka szervezetek, a tisztviselők és az állampolgárok jogainak korlátozása, további felelősségek kivetése rájuk. Ugyanakkor az állami és helyi önkormányzatok tevékenységét egy speciálisan megállapított eljárásnak megfelelően hajtják végre. A katonai rendszer célja a gazdasági, jogi és szervezeti feltételek kialakítása. Ezeknek a feltételeknek viszont hozzá kell járulniuk az agresszió visszaszorításához vagy megakadályozásához.
A harci törvény az egyik eszköz, amely korlátozhatja a jogokat. Az állam bejelenti a mozgósítást, a területi és a polgári védelmet is.
A harci törvény előírja a lehetőségetaz állampolgárok élvezhetik az Orosz Föderáció alkotmánya által biztosított összes szabadságot és jogot, kivéve azokat, amelyeket az ország szövetségi alkotmányos és egyéb törvényei korlátoznak. A lakosság köteles teljesíteni az e törvényekben foglalt követelményeket.
Meg kell jegyezni, hogy a harci törvény minta jogi intézménynek olyan gyökerei vannak, amelyek elég mélyen járnak a történelemben. Ezt mind az orosz törvények, mind a sok idegen hatalom törvényei megjegyzik. Az ókori Rómában nagy jelentőséggel bírtak a különleges, rendkívüli jogalkotási aktusok, amelyek veszélyek idején felfüggeszthetik a jelenlegi jogi aktusok hatályát egy bizonyos területen, és rendkívüli hatásköröket ruházhatnak egy bizonyos végrehajtó testületre.
A harci törvény a forradalom előtti OroszországbanA határ menti területeken telepítették, amikor észlelték az agresszívök által az országba történő invázió veszélyét, vagy belső veszély esetén az állam más területein.
1941 és 1945 között vészhelyzeta Szovjetunió helyzetét az Elnökség rendelete szabályozta. Ez az 1941-ben, június 21-én elfogadott törvény csak a háború alatt volt hatályban. A rendelettel összhangban azt feltételezték, hogy a harci törvény hatálya alá tartozó régiókban az összes államhatóság feladata a megvédett területen, az ország biztonságának és közrendjének biztosítása a hadseregek, frontok, katonai körzetek katonai tanácsaihoz tartozik. Azokon a területeken, ahol ilyen nem volt, a hatalmat áttöltötték a hadsereg formációinak főparancsnokságára.
Военные власти обладали правом принимать minden polgárt kötelező rendeletek. Ha nem teljesültek, akkor büntetést vontak maga után közigazgatási felelősségvállalás formájában. Bűncselekménynek tekintették a katonai hatóságok parancsának és be nem tartását. Az engedetlenség vészhelyzetben lévő területeken büntetőjogi felelősséget feltételezett. A büntetéseket a háború törvényeivel összhangban állapították meg. Az elfogadott normatív aktusok szerint az e bűncselekményekkel kapcsolatos valamennyi ügyet bíróság elé terjesztették megvitatás céljából. Ugyanakkor a határozatokra és a büntetésekre nem lehetett fellebbezést benyújtani, és csak felügyelet útján törölhetők.
A Szovjetunió 1941-es haditörvénye szerintJúnius 30-án elfogadták az Elnökség rendeletét az Állami Védelmi Bizottság (az ország védelmi bizottsága) megalakításáról. Ez a bizottság valójában az állam legfelsõbb szervévé vált. A teljes lakosság, valamint a komszomol, párt, katonai szervek kötelesek voltak végrehajtani az Állami Védelmi Bizottság parancsát és döntéseit.
A nemzetgazdaság legjelentősebb ágazataibanaz államvédelmi bizottság biztosainak intézménye végezte tevékenységét. (Meghatalmazottak) korlátlan jogokkal rendelkeztek, és felelősek voltak a Bizottság utasításainak szigorú végrehajtásáért.
Meg kell jegyezni, hogy ma legálisaz államok arra törekszenek, hogy a politika és a jogszabályok kialakításakor betartsák a humanitárius irányt. Az állampolgárok szabadságainak és jogainak kétségtelen prioritását az Orosz Föderáció alkotmánya rögzíti és rögzíti.
