Az 1918 novemberi forradalom eredménye:a Weimari Köztársaság megalapítása Németországban. Jogilag rögzítette az 1919-es alkotmányban, amelyet a Hugo Price zsidó dolgozott ki, és amelyet a németországi alkotmányozó közgyűlés fogadott el Weimarban. Az akkori alapító testület nagy részét 3 köztársasági pártból alakították: Német Demokrata, Szociáldemokraták és Központ.
A weimari alkotmány a következő fontos rendelkezéseket tartalmazza:
- hétévente a köztársaság elnökének választására került sor;
- parlamenti választások (Reichstag) - négyévente;
- a központi kormányzat hatalma kibővült;
- garantálták a polgárok alapvető jogainak tiszteletben tartását.
Így az országban létrehozott alkotmányegy olyan köztársaság, amely a föderalizmus és a parlamenti demokrácia elvein működött. A dokumentum rendelkezéseit nagyrészt az 1848-as Paulskirche Alkotmányból vették kölcsön.
Németország 1919 és 1933 között hely szerintaz alkotmány elfogadását Weimar Köztársaságnak nevezték el. Első elnöke Friedrich Ebert szociáldemokrata volt, aki haláláig, azaz 1925-ig volt hatalmon. Helyette egy jobboldali jelölt, Hindenburg volt tábornagy volt.
Уже в 20-е годы к демократическому государству bizalmatlanság merült fel. Ennek oka a Versailles-i Békeszerződés nehéz körülményei, a háború utáni időszak igényei, az állandó infláció és az akut gazdasági válság. Az infláció tetőzött 1923. november 15-én, amikor az amerikai dollár értéke 4,2 trillió márka volt. A Kincstárnak még nem volt ideje mindkét oldalra nyomtatni bankjegyeket, ezért egyszerűen további nullákat pecsételtek a meglévő bankjegyekre.
A Weimari Köztársaság nehéz időkben ment keresztül.Ennek eredményeként a társadalom szélsőséges baloldali és szélsőjobboldali csoportokra osztódott, amelyek saját félkatonai szervezeteket hoztak létre. 1920-ban Kapp Putsch került sor az országban, amelynek eredményeként sok politikus meghalt. Felmerült a "Feme" titkos bíróságok, amelyek a földalatti szervezetek belátása szerint halálra ítélték az embereket. A köztársaság fennállása alatt a Minisztertanácsot 21 alkalommal cserélték, a Reichstagot pedig 8 alkalommal újraválasztották.
A Weimari Köztársaság a külsőtől függöttkülföldi hatalom politikája. Különösen aktív volt Franciaország a Németországgal szemben, amely száz év alatt 4 német inváziót élt túl. Minden cselekedete a köztársaság gyengítésére, a lehető legtöbb korlátozás és jóvátétel bevezetésére, valamint az ország felosztására irányult. Nagy-Britannia nem akarta a Weimari Köztársaság túlzott gyengülését és Franciaország megerősítését. Németország gyenge gazdasága akadályozta a piac megnyitását és a brit áruk eladását.
Некоторая политическая стабильность была elérte 1924-ben. A gazdaság állapota is javult. 1925-ben, Gustav Stresemann külpolitikájának eredményeként megkötötték a Lockarne-megállapodást, amely közelebb hozta Németországot és Franciaországot, és 1926-ban a weimari köztársaság csatlakozott a Nemzetek Szövetségéhez.
1929-ben világgazdaság voltA válság, amely rendkívül negatív hatással volt a Weimari Köztársaságra, a bukásának kezdete volt. A gazdasági élet megbénult az országban, a munkanélküliek száma elérte a 6 milliót. A jobb és bal radikálisok általános szegénységet és munkanélküliséget élveztek. A szekrényeknek állandó alkotmányos hatalommal rendelkező Reichs elnök állandó támogatására volt szükségük. 1930 óta növekszik az Adolf Hitler nemzetiszocialista mozgalma befolyása, amely 1932-ben lett az egyik legnagyobb párt. 1932 júliusában a Reichstag választásain a 601 mandátumból ez a párt 230 helyet nyert.
A Weimari Köztársaság 1933-ig létezett Németországban, a fasiszta diktatúra megalapítása előtt. Hitler 1933. január 30-án lett királyi kancellár.
