Ez az elv elég nehéz megérteniérvként fogalmazott meg először a világban előforduló jelenségek néhány összetett kapcsolatának megmagyarázására, beleértve annak eredetének és fejlődésének tényének magyarázatát. A magyarázatának kezdeti hipotézise az az állítás, hogy a világ pontosan úgy jelenik meg előttünk, ahogy látjuk, mert abban felmerültünk és megfigyelőként vagyunk jelen. A természettudomány szempontjából az antropikus elv célja annak megmagyarázása, hogy milyen összefüggéseknek kell kialakulniuk az alapvető fizikai és kémiai paraméterek között az intelligens élet megjelenésének elősegítése érdekében.
Az "antropikus elv" kifejezés volt az elsőB. Carter brit fizikus 1973-ban használta. Közzététele után azonban sok tudós megjegyezte, hogy hasonló elképzelést, némely más értelmezésben, korábban megfogalmaztak. Különösen antropikus elvként hangzott el először a kozmológiában, még 1955-ben a Szovjetunióban, az extragalaktikus csillagászattal foglalkozó tudományos konferencián. Az ötletet előterjesztő tudósok között voltak G. M. Idlis, A. L. Zelmanov, az amerikai R. Dicke szovjet tudósok.
De Carter munkája vált közös témáváfigyelmet és megalapozta ennek az elvnek és a megismerésben betöltött szerepének részletes tudományos megértését. Ugyanakkor a tudományos közösség nem talált közös nézőpontot az ötlet gyakorlati tudományban történő alkalmazásának lehetőségéről. Csak 1988-ban rendeztek Velencében konferenciát, amelyen először az antropikus elv volt a fő szempont, és amely az érdeklődők nagyon széles körének figyelmét vonta magára - a fizikusoktól a vallásfilozófusokig. Ezt követően ez a téma számos tudományos fórumon vált vita tárgyává, és így vagy úgy, akár szűk tudományos kérdésekről szóló konferenciákon is, a vita felvetette azt a kérdést, hogy mit állít az antropikus elv. Manapság alkalmazása nagyon sokféle problémára kiterjed - a teológiától az extrapoláris kozmológiáig.
B.Carter híres cikkében két lehetőséget azonosított az elv megnyilvánulásának - erős és gyenge. A gyenge változat feltételezi, hogy vannak olyan állandó értékek az Univerzumban, amelyeket az ember csak azért figyelhet meg, mert ott van. És éppen ellenkezőleg: vannak olyan világállandók értékei, amelyek eltérnek a megszokottól, ahol jelenleg nincs megfigyelő (személy). Ennek az elvnek a mindennapi intuitív érzékelését némileg kifejezi a közmondás: "jó ott, ahol nem vagyunk".
Az elv megnyilvánulásának erős változatának megértése alapján arra kellett következtetni, hogy az univerzum potenciálisan rendelkezik olyan paraméterekkel, amelyek lehetővé teszik az elme fejlődését.
Az antropikus elvet erős megnyilvánulásban J. Wheeler jól megfogalmazta, azzal érvelve, hogy "megfigyelőkre van szükség ahhoz, hogy az univerzum létezővé váljon".
Az erős és a gyenge lehetőség között az a különbség, hogy az erős a világot létének minden szakaszában jellemzi, a gyenge pedig csak azokon, ahol az elmét csak feltételezni lehet.
Az antropikus elv gyakorlati kifejezéseabból a feltételezésből áll, hogy a megfigyelt valóság és annak törvényei nem az egyetlenek, és ezért fennáll a lehetősége annak, hogy más törvényekkel is léteznek valóságok. Valamikor ebben az értelmezésben az antropizmus elve a nem euklideszi geometria felfedezésével nyilvánult meg, ahol a klasszikus törvényei nem működnek. Az antropizmus megnyilvánulása feltételezhető az Einstein által leírt helyzetekben: az idő áramlásának a sebességtől való függése.
Azok a fizikusok, akik tanulmányozták a más univerzumok időbeli és térbeli hipotetikus létezésének lehetőségeit, a következő következtetésekre jutottak:
- a bekövetkező állandó változások soránaz univerzumban a paraméterei is folyamatosan változnak, és ezért kialakulhat e paraméterek ilyen kombinációja, amelyben az intelligens élet megjelenése elkerülhetetlenné válik;
- ugyanez történhet egy univerzum keretein belül, azokon a helyeken, ahol tulajdonságai kedvező arányt adnak;
- lehetetlen letagadni egy bizonyos "multiverzum" létezésének hipotézisét azzal az indokkal, hogy nem tartjuk be.
Így az antropizmus elvének felhasználásával megpróbálják kibővíteni a tudományos ismeretek területét, túllépve azokat a kialakult természeti törvényeken és magyarázatukhoz szokásos módszertanokon.
