Három alstílus létezik:a szöveg megfelelő tudományos stílusa (cikkek, monográfiák, disszertációk, tudományos beszámolók, felszólalások tudományos konferenciákon, viták), tudományos és oktatási (előadások, tankönyvek), néptudomány (cikkek, néptudományi üzenetek, esszék).
Tudományos stílus: fő jellemzői
Liksachev, D. S. akadémikus munkáiban rámutatott:
1. A tudományos stílusra vonatkozó követelmények jelentősen különböznek a fikció nyelvétől.
2.A metaforák és a különféle képek használata a tudományos munka nyelvén csak akkor megengedett, ha logikus hangsúlyt kell helyezni egy bizonyos gondolatra. A tudományos stílusban a képek csak egy pedagógiai eszköz, amely a munka fő gondolatára hívja fel a figyelmet.
3. Az igazán jó tudományos stílusú nyelvet az olvasó nem veszi észre. Csak a gondolatot veszi észre, és nem a nyelv, amelyben a gondolat kifejezésre jut.
4. A tudományos nyelv fő előnye a tisztaság.
5. A tudományos stílus további előnyei a rövidség, a könnyedség, az egyszerűség.
6.A tudományos stílus feltételezi a záradékok minimális felhasználását a tudományos munkákban. A mondatoknak rövideknek kell lenniük, az egyik mondatból a másikba való átmenet - természetes és logikus, "észrevétlen".
8. Kerülje el a névmások gyakori használatát, amely arra készteti az embereket, hogy felváltják őket.
Én vagyok.Nem kell félnie az ismétlésektől, próbáljon meg mechanikusan megszabadulni tőlük. Ugyanazt a fogalmat azonos kifejezéssel kell megjelölni, nem helyettesíthető szinonimával. Csak az ismétléseket kerülni kell, amelyek az író nyelv szegénységéből származnak.
10. Kerülje a szavakat-parazitákat, amelyek semmit sem adnak a gondolathoz. Egy fontos gondolatot azonban részletesebben közzé kell tenni, némelyiknek pedig rajta kell tartózkodnia.
11. A tudományos stílus miatt különös figyelmet kell fordítani a szavak minőségére. Jobban használja a "szemben" szót a "fordítva", a "különbség" helyett a "különbséget".
Tudományos stílusú szövegek: a nyelvi eszközök jellemzői
- könyvszavak elvont (elvont) és általános jelentéssel (reflexió, gondolkodás, súlytalanság, változékonyság);
- általános tudományos szókincs (folyamat, méret, minőség, alkotóelem, ok);
- szónevek - egy tudomány terminológiai rendszerében egyesített névkészlet (plankton, foném, kongruencia, reflexió);
- specifikus szókombinációk (forráspont, demográfiai válság, hasnyálmirigy, összetett mondat);
- a melléknevek magas gyakorisága (kb. 13%), elöljárások, konjunkciók, elöljáró kombinációk (okból, a segítségével, a (z) ... -vel összehasonlítva, a ... -val kapcsolatban, stb.);
- összetett mondatok (különösen összetett mondatok);
- mondatok bevezetõ szavakkal, rész- és részmondatokkal.
A tudományos stílusnak mindenki számára ismertnek kell lennie.
