A kövek és speciális oszlopok felszerelésével együttegy adott település távolságát vagy mozgási irányát tükrözve megkezdődött az útjelző táblák története. Az autóipar fejlődésével számukat jelentősen meg kellett növelni. A modern közlekedési szabályok több mint száz táblát tartalmaznak, amelyek segítségével az autósok meghatározhatják az utazás sorrendjét, a megfelelő időben észlelhetik a veszélyt stb.
Az útszimbólumok céljáról
Nehéz járműforgalommalegyértelmű áramlásszabályozás szükséges, ezért a fő hangsúly ezen van. Bár az útjelző táblák története alig több mint száz éves, egy adott idő alatt több mint ezer elemet találtak ki. Változtak a gyártási anyagok, a megjelenési lehetőségek és a külső jellemzők, de a lényeg mindig ugyanaz maradt.
A következő jeleket különböztetjük meg:
- Figyelem;
- tiltó;
- információs;
- szolgáltatás;
- az utazás elsőbbségének meghatározása;
- kiegészítő információk biztosítása;
- speciális szabályok megállapítása.
Kijelöléskor minden esetbenbizonyos színeket és geometriai formákat használnak. Ennek célja a jelek észlelésének egyszerűsítése, valamint mozgás közbeni időben történő észlelése. Ezenkívül az azonos típusú elemeket mindig könnyebb megjegyezni.
Az első nemzetközi egyesülés
Az útjelző táblák megjelenésének hivatalos történetévela világ első egyesüléséhez köthető, amelyre 1909-ben Franciaország fővárosában került sor. Az elvégzett munka eredményeként létrejött egy nemzetközi szintű közúti szállításra vonatkozó speciális egyezmény. A megállapodást 16 európai ország írta alá. Köztük volt Oroszország is.
A modern sofőr számára az első jelkészlet képesváratlannak tűnnek, mivel az autók száma akkoriban nem haladta meg a 6 ezer darabot. Főleg lovas és vasúti járművek közlekedtek az utcákon. Az autók sokkal később kezdték befolyásolni a közlekedési szabályok pontjainak kialakítását.
A századfordulón a táblák felszerelése voltautóipari közösségek és utazási szervezetek aktivistái érintettek. A magánkezdeményezés azonban átmeneti volt. Az egyesülés problémáit eleinte nemzetközi szinten kezdték kezelni, majd az állami hatóságok is foglalkozni kezdtek velük.
A szabvány megjelenése a Szovjetunióban
A Szovjetunió küldöttsége 1926-ban meglátogatta a nemzetköziegy párizsi konferencia, ahol egy új egyezményt tűztek napirendre. Az útjelző táblák szovjet története sok állammal összefonódott. A bemutatott egyezményt aláírták még:
- Németország.
- Belgium.
- Kuba.
- Írország.
- Dánia.
- Bulgária.
- Görögország.
- Finnország.
- Olaszországban.
- Csehszlovákia és a világ más országai.
A következő dokumentumot 1931-ben hozták létre:amely szerint a karakterek száma elérte a 26 egységet. 6 év után azonban csökkent a számuk, mivel a kormányhivatalok be tudták bizonyítani, hogy sok közülük eltereli a járművezetők figyelmét.
Az egyesülés megszakadása a 20. század közepén
Volt egy sikertelen is az útjelző táblák történetébenegy kísérlet, amely 1949-ben történt. Nem sokkal a második világháború után Genfben újabb egyezményt fogadtak el a közúti közlekedési szabályokról, és jegyzőkönyvet készítettek a jelzésekről és szimbólumokról. A dokumentációt nemzetközi szinten 80 állam részvételével hagyták jóvá.
Azonban a jegyzőkönyv a meglévő útjelző táblákrólcsak 34 ország támogatja. A kifejlesztett rendszert a világhatalmak - Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az USA - nem hagyták jóvá. Akkoriban a következő típusú táblarendszereket használták az utakon.
kilátás | Ország |
Szimbolikus | A Szovjetunióban és számos európai országban használták. |
Szöveg | Új-Zélandon, az USA-ban és Ausztráliában használják. |
Vegyes | Az Egyesült Királyságban, valamint Latin-Amerika és Ázsia egyes országaiban telepítették. |
A britek és az amerikaiak nem egyeztek bele, hogy elhagyják az ország területén érvényben lévő táblákat. Ezért ebben az időben megfigyelheti sokszínűségüket.
A Szovjetunió Genfi Jegyzőkönyvének aláírása 1959 után
A közlekedési táblák történetét tanulmányozva nem lehethogy ne legyen a Szovjetunió számára fontos időszak. A Genfi Jegyzőkönyv 1959-es aláírása után számuk 78 darabra nő. Egyre ismerősebbek a modern autók szerelmesei számára.
Megállás nélküli mozgást tiltó tábla,már akkor is megjelent, de a rajta lévő felirat oroszul készült. Egy háromszögbe volt bezárva, amely körbe volt zárva. Ekkor megjelent egy tábla, amely minden létező korlátozást eltörölt. Előtte nem használták az utakon. Az autót az előzést tiltó fő szimbólumként kezdték használni.
Bécsi Konvent: Nagy egység
1968-ban Bécsben sikerült megtalálnunkkompromisszum a két rendszer – az amerikai és az európai – között. Az útjelző táblák megjelenésének modern történetének kialakulásában ez a pillanat fordulóponttá vált. Az egyezmény aláírásában 68 állam vett részt.
Hogy kompromisszumot kössünk az amerikaiakkal,Az európaiak bevezették a nyolcszögletű STOP táblát a kialakult rendszerbe. A nemzetközi rendszerben ez lett az egyetlen szövegelem. Kezdetben úgy gondolták, hogy a közvetlenül piros alapon lévő fehér betűk minden bizonnyal felkeltik az elhaladó sofőrök figyelmét.
A Szovjetunióban egy hasonló tábla jelent megutak 1973-ban a GOST 10807-71 paragrafusainak hivatalos hatálybalépése után. A dokumentációban szereplő útszimbólumok jól felismerhetők a mai járművezetők számára. A Bécsi Egyezmény fontos szerepet játszott az úttáblarendszer egységesítésében. Az új rendet a Szovjetunióban, Kínában, az USA-ban, Japánban és Nagy-Britanniában kezdték elismerni.
Ez az útjelző táblák története.A modern autók szerelmesei 1968 óta minden nehézség nélkül bejárhatják a világot. Az utakon lévő táblák leolvasása már nem okoz nehézségeket a járművezetőknek. Minden ország elkezdett felnézni a Bécsi Egyezmény mintáira. Valójában azonban senkinek sincs megtiltva a saját társaik használata, így néha mégis érthetetlen útjelző táblák bukkannak fel.
A közlekedési szabályok közzétételéről Oroszországban és a Szovjetunióban
Körülbelül két évvel a szovjet megalakulása előttAz Unió kiadta az első közlekedési szabályokat. A dokumentum címe Moszkvában és környékén mozgolódásra utalt. E szabályok keretein belül ismertetésre kerültek a legfontosabb kérdések. A modern dokumentumok nagyban különböznek azoktól, amelyeket először 1920-ban mutattak be, de akkor lehetett utat kezdeni.
Hamarosan megkezdődött a vezetői engedélyek kiadásaigazolásokat, valamint meghatározta az ország útjain való mozgás sebességkorlátozását is. 1940-ben megjelentek az általános szabályok, amelyeket egy adott városra szerkesztettek. Az egységes közlekedési szabályzatot csak 1951-ben hagyták jóvá.
Végezetül
Általában a közlekedési szabályok és a közúti táblák létrehozásának történetenagyon érdekes és tanulságos. Az államok és a különféle formációk kialakulásának rendszerére hasonlít. Használhatók a világ különböző országainak történelmének tanulmányozására. A szabályokban mindig új kitételek kerülnek bevezetésre, mivel a technológiák folyamatosan fejlődnek. Idővel új jelek jelennek meg. Oroszországban az egyiket nemrégiben kezdték használni. Ez magában foglalja a fotofixálást az utakon. Vele együtt ideiglenes táblákat vezettek be speciális szimbólumokkal sárga alapon.
