Manapság a világ különböző országaiban vannaka szociálpolitika különféle modelljei. A mai Oroszországban még sokat kell tennünk annak érdekében, hogy társadalmi államré váljunk, nem szavakkal, hanem tettekkel, amint azt az Orosz Föderáció alkotmánya írja. A népesség legelső szociális védelmi rendszerének a 19. században Otto von Bismarck német kancellár által létrehozott társadalombiztosítási kötvényt tekintik, amely különféle programok bevezetését jelentette a különféle társadalmi csoportok számára. Egy ilyen rendszert konzervatívnak tekinttek, mivel a társadalmi különbségekre összpontosított. Az állampolgárok jogai társadalmi státusuktól függtek.
A jelenlegi európai országokban három modell létezik szociális konzervatívnak, amerikai-britnek és szociáldemokratanak nevezhető politika.
Az első modellben csak az állam a felelősszociális juttatások kiadására. Ezt a modellt követik Németországban, Franciaországban, Ausztriában, Belgiumban. Nyugat-Németországban 1946-ban bevezették az úgynevezett "szociális piacgazdaságot", amelynek ötlete az volt, hogy megteremtse a feltételeket a polgárok önmegvalósításához a gazdaságban. A társadalombiztosítási alapokat a munkáltatók és a munkavállalók finanszírozzák, és tevékenységtípusok szerint vannak csoportosítva. Ilyen modellben szociális a biztosítás elvének politikája a szolgáltatásokhoz való jogot jelentette azok számára, akik hozzájárulásokat tettek az alapokhoz.
Egy másik modell, az úgynevezett brit vagy amerikai-brit, egy olyan rendszer, amely lehetővé teszi a kormány számára, hogy csak megélhetési bért adjon az állampolgároknak.
Az ellátásokat mindenkinek fizetik, aki a sorban vanmegélhetési bér. Ez a lakosság legszegényebb rétegeinek nyújtott szociális támogatás. Az állam szociálpolitikájának ezt a modelljét Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban, Ausztráliában tartják be.
És végül egy másik modellt vezettek beSvéd Királyság. Ezt a szociáldemokrata modellt skandinávnak is nevezik, mivel több skandináv országban - Norvégiában, Finnországban és Dániában - működik. A skandináv modellben a bevételek és kiadások újraelosztásának mértéke lényegesen magasabb, mint az előző két modellben. A különböző társadalmi csoportok képviselőinek azonos jogai vannak a szociális biztonsággal kapcsolatban. A Svéd Királyságban a szociáldemokraták olyan rendszert hoztak létre, amely a közös megélhetési bér biztosításán alapult mindenki számára. Ebben a modellben szociális a politikusok vállalják a költségek jelentős részétaz állam, amely elsősorban az országa lakosságának társadalmi támogatásáért felelős. A szociálpolitikában (kultúra, egészségügy, oktatás) jelentős szerepet kapnak az önkormányzatok. A szociálpolitika fő célkitűzései, a "svéd szocializmus" fejlesztői a foglalkoztatás és a jövedelem 100% -ának kiegyenlítését nevezik. E célok elérését a jövedelem újraelosztása, az adópolitika,
Oroszország számára valószínűleg ez lenne a legérdekesebba skandináv változat, mivel nálunk a szociális partnerség tapasztalatai viszonylag csekélyek, a szakszervezetek pedig továbbra is meglehetősen gyengék. A jóléti állam szociáldemokrata változata lehetővé tenné az állam, a munkaerő és a tőke közötti kompromisszum elérését. A progresszív skála legkorábbi bevezetése az adórendszerbe - a skandináv modellhez hasonlóan - hozzájárulna a nagyobb társadalmi igazságosság megvalósításához Oroszországban. A szociálpolitika ilyen paternalista modellje a legtöbb orosz számára érdekes lehet. Oroszországban azonban aligha lehet eljutni a társadalmi felelősségvállalás politikájáig, amíg a neoliberális attitűdök nem irányulnak a társadalmi szolidaritás és a társadalmi partnerség felé.
