Az ipari társadalom végül a 20. század elején alakult meg. Milyen jelek és jellemzők jellemzik? Megpróbáljuk megválaszolni ezt a kérdést.
Mikor jelent meg a koncepció?
A kifejezés a XIX.
A "visszamaradt" gazdaság, a "régi rendszer", a hagyományos (agrár) fejlődési modell ellentétes jelentéseként merült fel.
Az ipari társadalom jelei a 20. század elején
A történelem- és közgazdaságtan a következő jellemzőket különbözteti meg:
- urbanizáció;
- a társadalom osztályos megosztottsága;
- iparosítás;
- reprezentatív demokrácia;
- a politikai elit megváltozása;
- alacsony társadalmi mobilitás a modern társadalommal összehasonlítva;
- az egzakt tudományok, technológiák fejlesztése;
- demográfiai hanyatlás;
- a fogyasztói gondolkodás kialakulása;
- nemzetállamok hajtogatása;
- a magántulajdon végleges bejegyzése;
- fegyverkezési verseny, küzdelem az erőforrásokért.
Urbanizáció
A 20. század eleji ipari társadalmat az urbanizáció, vagyis a városok növekedése jellemzi.
A munkát kereső emberek elköltöznekhagyományos vidéki területeken át nagy ipari központokig. Az új típusú városok nem középkori erődítmények. Ezek hatalmas óriások, elnyelik az emberi és anyagi erőforrásokat.
A társadalom osztályfelosztása
Az ipari társadalom kialakulása a 20. század elején társul a társadalom osztályfelosztásával.
Az agrárfejlesztési modell szintén nem ismerte az egyenlőségetemberek között. De birtokok léteztek benne, vagyis a társadalomban a születéstől függő helyzet. Lehetetlen volt az átmenet közöttük. Például egy parasztból soha nem válhat nemessé. Természetesen ritka esetek voltak, de ezek kivételek a szabály alól.
Osztályfelosztással, bár vanellentét, vagyis intolerancia, konfliktus, jogok megsértése, de az egyik osztályból a másikba való átmenet lehetséges. A születés már nem játszott szerepet. Még a legszegényebb proletár is ipari mágnává válhat, politikai befolyást és kiváltságos helyzetet szerezhet.
Elitváltás
Az ipari társadalmat a 20. század elején az elitváltás is jellemzi.
Politikai és gazdasági szempontból egyaránt.Ez annak köszönhető, hogy a háború jellege megváltozott. Korábban a csaták kimenetele a hivatásos harcosoktól függött, akik ismerik a fegyverek elsajátítását. Lőpor, nehéz fegyverek, hajók megjelenésével pénzre volt szükség a fejlődéshez. Bármelyik fegyverrel rendelkező kezdő könnyen lőhet még egy mesteri japán szamurájt is a harcművészetben. Japán története kiemelkedő példa. Új, sietve összeállított muskétákkal rendelkező ezredek nyerték meg a polgárháborút a hideg fegyverekkel rendelkező szakemberek között, akik egész életükben önképzéssel foglalkoztak.
Ugyanez a példa idézhető az orosz történelemben. A 20. század elején a világ minden országa számos fegyveres fegyveres sereggel volt felszerelve.
Az ipari társadalom jellemzői a 20. század elején: demográfiai hanyatlás
A tudomány és a technika fejlődése a születési arány jelentős csökkenéséhez vezetett. Ennek három oka van:
- A piac profi embereket igényel.
Már nem elég a kar és a láb, hanem oktatásra van szükség.
A technikusok és a mérnökök keresettek.Az oktatás sokáig tart. A nőknek már nincs ideje 5-6 gyermeket szülni, mint az korábban volt, mivel sok időre van szükségük, ami nem teszi lehetővé a szakmai fejlődésüket.
- Nincs szükség földösztönzőkre.
Sok társadalomban a gyermekek száma, különösenférfiak esetében különféle ösztönzőket nyújtottak földterületek formájában. Minden generációval a teljes területüket az igényektől függően újra elosztották. Néhány ember betegség, járvány, háború miatt halt meg. Ezért nem volt hosszú távú földtulajdon. Mindig újraosztották. A gyermekek száma attól függ, hogy a család milyen juttatást kapott. Ezért tudatalatti szinten az emberek egyáltalán nem a gyermekek iránti szeretet, hanem a kiosztások növelésének lehetősége miatt örültek az új családtagoknak.
- A gyerekek nem segítőkké, hanem "szabadfoglalkozókká" válnak.
Az ipari társadalom a 20. század elején (Nagy-Britannia, Franciaország) azt mutatja, hogy az új családtagok "tehernek", eltartottá válnak.
Korábban a földi gyermekmunka volt a norma, ami azt jelentia gyerekek nemcsak etették magukat, hanem az idős családtagokat is. A földön bárki megtalálhatja az erejének megfelelő munkát. A vidéken élő emberek tudják, hogy gyermekek és serdülők segítenek a házimunkában: az ágyak gyomlálásában, a kert öntözésében, az állatok gondozásában. A városokban segítségükre nincs szükség. A lakás maximális takarítása, amely nem eredményez jövedelmet.
A fogyasztói gondolkodás kialakulása
Az ipari társadalmat a 20. század elején egy új gondolkodásmód kezdte megkülönböztetni - a fogyasztás.
Mit jelent?Az emberek nem a létfenntartás eszközeit kezdik termelni a földön, hanem a pénzt, amelyért mindezt megvásárolják. A földön nincs szükség extra ételre. Miért kéne két tonna burgonyát termelni, ha évente csak egyet költenek élelmiszerre. Az értékesítés szintén haszontalan, mivel mindenki a földön dolgozik, ezért senkinek sem kell mezőgazdasági termék. A technológia fejlődésével és a piaci kapcsolatokra való áttéréssel minden megváltozik. Az emberek fizetést kapnak a munkájukért. Minél több pénz, annál jobb az élet. Agrár társadalomban nincs értelme a szükségesnél többet dolgozni. Az ipari szektorban minden megváltozik. Minél sikeresebb az ember, annál többet engedhet meg magának: saját kastélyt, autót, jobb életkörülményeket. Mások is a gazdagságra törekednek. Mindenki jobban akar élni, mint most. Ezt hívják fogyasztói gondolkodásnak.
