Az alkohol reklámozása hazánkban tilos, de eznem azt jelenti, hogy nem. A vidám zenére időnként feltűnik néhány minden szempontból kellemes fiatal a tévé képernyőjén, csinálnak valami jót, hasznosat, sportolnak, táncolnak, szórakoznak, egy csepp alkohol nélkül. A videó végén egy híres whisky-, vodka- vagy sörmárka villan fel. Nem egy italt reklámoznak, hanem egy márkát és egy életmódot. Az észak-atlanti katonai egység gondolatát hasonló módon hirdetik.
Az ötletet feltűnés nélkül sulykolják, hogy az országok,azok, akik beléptek a NATO-ba, automatikusan csatlakoznak egy bizonyos szentséghez, és azonnal boldogulnak és boldogulnak. A festmény lelkipásztori jellegű, nincs helye rajta lebombázott városoknak, vagy déli országok poros útjainak, vagy az onnan éjszakai repülőgépekkel hozott koporsóknak.
A negyvenes évek végén az Atlanti-óceán északi részének létrejötteblokkolás teljesen indokolt intézkedés volt. A sztálini Szovjetunió a háború utáni pusztítások ellenére igyekezett kiterjeszteni geopolitikai befolyását, felhasználva a nyugati demokráciák gyenge pontjait. A célt, mint korábban, nem rejtették el, minden szovjet vezető minden beszédében megemlítette. A kommunizmus csak akkor lehetséges, ha a kapitalizmust lerombolják.
Megalakulnak azok az országok, amelyek 1949-ben csatlakoztak a NATO-hoza hírhedt „vasfüggöny”, amelyről Winston Churchill beszélt a Fultonban. 12-en voltak: az USA, Nagy-Britannia, Kanada, Olaszország, Franciaország, Norvégia, Hollandia, Portugália, Dánia, Izland, Luxemburg és Belgium, amelynek fővárosában kapott helyet az új védelmi szövetség főhadiszállása. A szerződés ötödik cikke egyértelműen és egyértelműen megfogalmazza a kollektív védelem elvét: ha valaki (értsd: a Szovjetunió) megtámad egy részt vevő államot, a többiek vállalják, hogy az utóbbi oldalán katonai konfliktusba lépnek.
Formálisan minden NATO-ország azegyenrangú partnerek, de figyelembe véve az aránytalan katonai és gazdasági potenciálokat, a döntéshozatali befolyás megfelelő fokára következtethetünk. Mindazonáltal a földrajzi elhelyezkedés egy nehezen megjósolható külpolitikával rendelkező óriási iparosodott állam közelében új tagokat késztetett arra, hogy csatlakozzanak az észak-atlanti blokkhoz. A Varsói Szerződés aláírása csak felgyorsította a folyamatot.
Törökország és Görögország 1952-ben írt alá szerződést. Három évvel később Nyugat-Németország a szövetség tagja lett. Ebben az összetételben a szervezet 1999-ig létezett.
Igaz, néhány ország, amely belépett a NATO-baidőnként fogást éreztek a fő alapító tagok részéről, ami szuverenitásuk korlátozásában nyilvánult meg. Charles de Gaulle elnök még Franciaország részvételét is felfüggesztette a szervezet tevékenységében, Spanyolország pedig kifejezte azon szándékát, hogy a részvételt kizárólag a humanitárius műveletekre korlátozza. Görögországnak ki kellett hagynia a demokráciavédők sorát a Törökországgal ciprussal kapcsolatos területi viták miatt.
Ma már nem minden iskolás lesz képes ráválaszoljon arra a kérdésre, hogy mely országok tagjai a NATO-nak. Három tucat van belőlük, köztük olyan államok is, amelyek nyilvánvalóan képtelenek a katonai egyensúlyt befolyásolni. Egy részük nem is fizet éves pénzbeli hozzájárulást a szövetség költségvetésébe. Nyilvánvalóan a katonai tömb nem erősödött meg, céljai ma már meglehetősen homályosan fogalmazódnak meg. Ennek a struktúrának az oroszellenes irányultságát azonban propagandistáinak minden erőfeszítésével eltitkolni nagyon nehéz.
