Так уж исторически сложилось, что различные az államok különböző időszakokban különféle formákban védik a nemzeti érdekeket a világpiacon. A választott pozíció határozza meg az ország kereskedelempolitikáját és fontosságát a nemzetközi színtéren. A legismertebbek a protekcionizmus és a szabad kereskedelem. Ha az első a vállalkozók nemzeti érdekeinek védelme, akkor a második a kereskedelemben a teljes cselekvési szabadságot feltételezi.
A protekcionizmus az ország kormányának politikájaa hazai termelők érdekeinek védelme és az importált termékek behozatalának korlátozása tekintetében. Durva formában ez az export maximális ösztönzésében és az import behozatalának korlátozásában vagy tiltásában jelenik meg. A nemzeti ipart védi a külföldi árukra vonatkozó magas vámok kivetése. Ez a politika a merkantilizmusból született.
Egyrészt a nemzeti termelők számáraa protekcionizmus nagyon előnyös, lehetővé teszi számukra, hogy versenyezzenek az importőrökkel és nyereségesen értékesítsék termékeiket. De az államnak ez a helyzete monopólium kialakulásához, az áruk minőségének romlásához vezethet. Sőt, előbb-utóbb a külkereskedelem érezhetően csökkenni kezd, és maga az állam elszigetelődik. Ezért a protekcionizmust gyakran felváltja a szabad kereskedelem, vagyis a szabad kereskedelem.
Egyenlő versenyfeltételek aaz importőrök és a hazai termelők gyakran pozitív eredményeket hoznak. A nemzetgazdaság nyitottabbá válik, és a kapcsolatok a nemzetközi piacon érezhetően javulnak. A különböző országok politikájának elemzése után kijelenthetjük, hogy a protekcionizmus nem az egyetlen biztos módja a gazdasági helyzet javításának. A külkereskedelem liberalizálása hozzájárul az állam jólétéhez, pozitív hatással van mind a világ közösségére, mind az egyes országokra.
A protekcionizmus Oroszországban a 17. században jelent megaz első magán manufaktúrák megnyitásával együtt. Aztán a király sok panaszt kapott kereskedőktől külföldi kereskedők ellen, amelyek miatt nem tudták eladni árujukat. Alekszej Mihailovics volt az első, aki megvédte a hazai termelőket, őt követte a többi uralkodó. Ő volt az, aki magas vámot vetett ki a külföldiekre, megmutatta nekik, mit és hol lehet kereskedni, egyes termékeket teljesen betiltottak.
I. Péter, Erzsébet,II. Katalin, I. Sándor, I. Miklós, II. Sándor, III. Sándor. A protekcionizmus volt akkoriban a kereskedelmi kapcsolatok fő formája. Azokat az uralkodókat, akik gyengítették a hazai termelők pártfogását, nem tartották nagy becsben, előbb-utóbb meg kellett változtatniuk véleményüket és korlátozniuk kellett az importot. A 19. század végén egy ilyen politika jó következményekhez vezetett, érezhetően megerősödött az orosz ipar helyzete. De a cár folyamatos beavatkozása a tőkések ügyeibe provokálta elégedetlenségüket a hatóságokkal. Ezért nem meglepő, hogy sok tehetős vállalkozó minden lehetséges módon támogatta, sőt szponzorálta az ellenzéki oldalt.
