A jamaicai valuta ma a világon működik.egy olyan rendszer, amelyről 1976 elején a jamaicai Kingstonban írtak alá megállapodásokat. Bevezetése végül eltörölte az arany standard elvét, és legalizálta az árfolyamok szabadon lebegő (lebegő) árfolyamait. Ugyanakkor jelentősen módosult az államközi és nemzeti befolyás mechanizmusa az árfolyamok kialakulására. Ez a rendszer nem az egyes országok (köztük az Egyesült Államok) monetáris rendszerein alapul, hanem jogilag rögzített államközi elveken alapszik.
Az új árfolyamrendszer elfogadásának megvan a magaőstörténet. Az ötvenes évek végén és a XX. Század hatvanas éveinek elején az Egyesült Államok olyan időszakba lépett, amikor fizetési mérlege egyre gyakrabban negatívnak bizonyult, a külföldi dollár összege nőtt, és az aranytartalékok kezdtek kimerülni. Az Egyesült Államok a Bretton Woods-i megállapodások szerint kénytelen volt eleget tenni a többi ország központi bankjainak növekvő arany iránti igényének. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Államoknak fix áron, unciánként 35 dollárért kellett eladniuk az aranyat, egyértelmű, hogy ez fokozatosan az aranytartalék aláásásához vezetett.
Által kezdeményezett aranyszínvonal eltörlése1971 Richard Nixon lett, és a (névleges) valuták dollárhoz viszonyított ingadozásának 2,25% -on belüli esetleges határértékeinek meghatározása jelentős instabilitáshoz vezetett a devizapiacokon. A Bretton Woods-rendszert nem sikerült fenntartani, és ennek az intervallumnak a növekedése 4,5% -ra nőtt, és 1972-ben, tavasszal az Egyesült Államok 10% -os dollárértéket jelentett be.
Japán 1973 elején jelentett be lebegésta nemzeti valuta árfolyamát, és körülbelül egy hónappal később az EU is ezt tette. Így ettől a pillanattól kezdve nem hivatalosan uralkodóvá vált a „lebegő” árfolyamrendszer, amelynek következtében a világ devizáinak volatilitása megnőtt.
A jamaicai monetáris rendszer beindultaz árfolyamok törvényes szabad ingadozása. 1978 óta hatályba lép az IMF frissített alapokmánya, amely rugalmasságot biztosít a tagországoknak a manőverezéshez, különösen:
- az alap tagjai mentesülnek a devizaparitások megállapítása alól, és joguk van "úszó" árfolyamrendszer használatára;
- a meghatározott paritású devizák közötti piaci árfolyamok annak 4,5% -ában mozoghatnak;
- azok az országok, amelyek úgy döntöttek, hogy saját devizájuknál rögzítik a paritást, áttérhetnek "lebegő" árfolyamrendszerre.
Így a jamaikai monetáris rendszer választási lehetőséget biztosított az IMF tagjainak:
- "lebegő" árfolyam megállapítása;
- rendelkeznie vagy fenntartania az IMF rögzített elszámolási egységét SDR-ben (speciális lehívási jogokkal), amelyet bevezettek az "arany standard" helyettesítésére, vagy más lehetséges elszámolási egységeket;
- állapítsa meg határozott arányát a valutának (ösvény) más devizákhoz: egy vagy több.
De az aranyban lévő valuták paritásának lehetősége teljesen kizárt.
A "lebegő" árfolyammal rendelkező országok közülaz USA, Kanada, Svájc, Japán, Görögország, Izrael, Nagy-Britannia és még sokan mások. Ezen országok központi bankjai gyakran továbbra is támogatják az árfolyamokat éles ingadozások idején. Ezért nevezik az árfolyamok "lebegését" "kezeltnek" vagy "piszkosnak". Általánosságban elmondható, hogy a fejlett országok árfolyamai egy csoportban vannak, vagy csak "lebegnek".
Vannak saját regionálismonetáris rendszerek, például az EMU, amelyen belül kezdetben új elszámolási egységet, ECU-t használtak, a megállapodásban részes országok devizakosarán alapulva. 1999-ben az ECU váltotta fel az eurót.
A jamaicai monetáris rendszer ugyanakkortovábbi reform szükségessége, amely szükséges a globális monetáris mechanizmus javításához, amely a nemzeti és a világgazdaság instabilitásának egyik forrása.
