A centralizáció és a decentralizáció jelentikkét kormányzati rendszer. Az első koncepció keretében várhatóan a kormányzati hatalom részt vesz a közélet általános szabályozásában. Ugyanakkor arra törekszik, hogy a területi hatóságok tevékenységét vezesse, és a területi élet sok vagy minden szempontját közvetlen befolyásnak vetje alá. A vezetés decentralizációja lehetővé teszi a helyi és állami hatóságok tevékenységének megkülönböztetését. Ennek a fogalomnak bizonyos rokonszenve van az "önkormányzat" kifejezéssel, azonban nem azonos azzal. A decentralizáció egy szélesebb körű koncepció, tekintettel arra, hogy a régiók teljes autonómiáját, szövetségi rendszert biztosít. Ugyanakkor az önkormányzat kötelező függést jelent egyetlen törvényhozó hatóságtól. Ugyanakkor egy ilyen jelenség csak az állam egy részén megengedett, egy vagy több területén.
Kezdetben központosítás és decentralizációeltérő fejlődéssel és eloszlásúak voltak a terület egész területén. Nem elegendő számú kommunikációs útvonal miatt lehetetlen volt az államhatalom következetes növekedése és az azt követő befolyásának megosztása az ország minden területén. Ugyanakkor a lakosság egy bizonyos része, amely a kormányzó köröket képviseli, arra törekedett. A hatóságok az egységes szabályozási rendszer kialakítását politikai és gazdasági eszköznek tekintik az emberek tömeges kiaknázásának.
A központosítás és a decentralizáció elkülönültekaz ősi despotikus államokban. Tehát a kormány satrapsokat (uralkodókat) kinevezte az egyes tartományokhoz, csapatokat és pénzt követelt tőlük. Ugyanakkor a hatóságok nem tudtak ellenőrzést gyakorolni tevékenységeik felett. A területükön lévő uralkodók szinte teljes függetlenséggel rendelkeztek.
Központosítás és decentralizáció a Római Birodalombankissé kiegyensúlyozottak voltak. Annak ellenére, hogy az autokratikus rendszer és az a tény, hogy a tartományokat csak egyetlen állami hatalom fenntartására hozták létre, az állam elismerte a városok és tartományok önkormányzatát.
A Római Birodalom bukása után egész Európában (akivéve a bizánci) az államrendszer nem rendelkezett a központosításról. Ez az akkori sok államra jellemző volt. A feudális rendszerben a központi rendszer kialakulásához sem voltak feltételek. Ezzel együtt a fejlődő királyi hatalom is törekedett rá. Például Franciaországban érte el a legnagyobb sikert. Ezt követően a francia monarchia alapelvei képezték a köztársaság szerkezetének alapját. A franciaországi köztársasági államrendszerben azonban a szuverenitás elvét is alkalmazzák. A vezetői hatásköröket azonban egyetlen állami hatóság ellenőrzi. Ugyanakkor az önkormányzat itt meglehetősen gyengén fejlett.
A következetes centralizáció váltcsak a 19. században lehetséges. Ebben az időszakban kedvező feltételek alakultak ki, különösen a kommunikációs útvonalak jelentek meg és fejlesztettek ki, a távíró és a posta helyesen működött.
Meg kell jegyezni, hogy bizonyosaz állami struktúrák tulajdonságaik miatt általában csak centralizált ellenőrzés körülményei között létezhetnek. Ezek a struktúrák magukban foglalják a hadsereget, a nemzetközi kereskedelmet, a haditengerészetet és mások. A kommunikációs eszközöket (távíró, posta), a kommunikációs eszközöket (vasutak) nem lehet veszteség nélkül a hatóságok joghatósága alá helyezni, amelyek hatásköre jelentéktelen területre terjed ki. E területek létezéséhez és fejlődéséhez finanszírozás szükséges, amelyet ugyanazon elvek szerint irányítanak egy hatóság.
