A funkcionális tesztek minden típusa közöttjogosan foglal el vezető pozíciót, mivel a programnak mindenekelőtt helyesen kell működnie, különben semmi értelme nincs a könnyű használatnak, a biztonságnak és a megfelelő sebességnek. A különféle tesztelési technikák elsajátítása mellett minden szakembernek meg kell értenie, hogyan kell megfelelően elvégezni a tesztet a leghatékonyabb eredmény elérése érdekében.
Funkcionális tesztelés: hová lehet irányítani a fő erőfeszítéseket?
- egység és rendszer tesztelésére;
- a "fehér" vagy "fekete" négyzet bejelölése;
- kézi teszteléshez és automatizáláshoz;
- új funkcionalitás vagy regressziós teszt tesztelése;
- "negatív" vagy "pozitív" teszteknél.
Mindezen tevékenységi területek között fontos megtalálni a helyes utat, amely a „középső” lesz, az erőfeszítések kiegyensúlyozása érdekében, az egyes területek előnyeinek maximális kihasználásával.
A szoftveres tesztelés sokféleképpen történik, az egyik a fekete dobozos vagy az adatalapú tesztelés.
A program ebben az esetben a ponttól kerül bemutatásraa "fekete doboz" nézetét, és a tesztet azon körülmények kiderítésére végzik, amelyek között a program viselkedése nem felel meg a specifikációnak. Minden hibát adatkezeléssel állapítanak meg, amelyet teljes körű teszteléssel, azaz az összes lehetséges adattípus felhasználásával végeznek.
Ha a program esetében a parancs végrehajtása függeseményeket megelőzően, akkor minden lehetséges szekvenciát ellenőrizni kell. Teljesen nyilvánvaló, hogy a legtöbb esetben egyszerűen lehetetlen elvégezni a teljes körű tesztelést, ezért gyakrabban elfogadható vagy ésszerű lehetőséget választanak, amely a program futtatására korlátozódik az összes bemeneti adat kis részhalmazán. Ez az opció teljes mértékben garantálja, hogy nincsenek eltérések a specifikációktól.
A funkcionális tesztelés magában foglalja a megfelelő teszt kiválasztását. Ugyanakkor szokás megkülönböztetni a következő halmazképzési módszereket:
- a határértékek elemzése;
- egyenértékű partíció;
- a hibák feltételezése;
- az okok és következmények közötti kapcsolatok elemzése.
Mindegyiket külön-külön mérlegelheti.
Határérték elemzés. A határértékek alatt általában az egyenértékűségi osztályok határán található értékeket értjük. Az ilyen helyeken nagyobb eséllyel találnak hibákat. Egy ilyen módszer alkalmazása bizonyos kreativitást igényel a szakembertől, valamint specializálódást kell kérnie erre a vizsgált problémára.
Ekvivalens partíció. Az összes lehetséges bemeneti paraméterkészlet több ekvivalenciaosztályra van felosztva. Az adatokat a hasonló hibák észlelésének elve alapján kombináljuk. Általánosan elfogadott, hogy ha egy osztály halmaza hibát észlel, akkor az ekvivalensek is rámutatnak. A funkcionális tesztelést ezzel a módszerrel két szakaszban hajtják végre: az első szakaszban azonosítják az egyenértékűségi osztályokat, a második szakaszban pedig speciális teszteket alakítanak ki.
Az ok és okozat kapcsolatának elemzése. A rendszer ezeknek az ellenőrzéseknek köszönhetően nagy teljesítményű teszteket választhat ki. Ebben az esetben egy külön bemeneti feltételt veszünk okként, és a kimeneti feltételt következménynek tekintjük. A módszer azon az elgondoláson alapszik, hogy mindenféle okot bizonyos hatásoknak tulajdonítsunk, vagyis ugyanazon ok-okozati összefüggések tisztázására. A szoftvertermék tesztelését több szakaszban hajtják végre, amelynek eredményeként felsoroljuk az okokat és következményeket.
