Azoknak, akik életükben soha nem jártak a BolsojnálSzínház, azt akarom mondani, hogy sokat hiányoltak, de még nincs minden elveszve. Bármelyik nap elmehet színházba, a lényeg, hogy a legérdekesebb, legmesésebb előadást válassza. Elmehet egy érdekes előadásra, vagy elmehet az operába, mindez az ízlésén és preferenciáin múlik. Ez a fajta művészet nevezhető valami isteni, valami egyedi, élő.
Olyan emberek, akik egyáltalán nem ismerik el a színházatvalóban léteznek. Nagyon sok ilyen ember van, egyszerűen nem szeretik a színházat, nem szeretik a művészek előadásait, nagyon unják az előadásokat. Természetes, hogy soha senki nem kényszerít senkit színházba. Azt szeretném mondani, hogy a színházlátogatás az embert egy vagy olyan mértékben gazdagítja, emeli az egyének kulturális szintjét, és segíti a képzelet fejlesztését. A színházlátogatással az emberek bővítik látókörüket, és ez valóban nagyon hasznos.
Moszkvába érve lehetetlen nem ellátogatni a BolsojbaSzínház, mert a színpadon bemutatott előadások valóban érdekesek, izgalmasak, érzelmesek. Ha nem tetszik egy előadás, nem szabad azonnal arra következtetni, hogy a színház nem a tiéd. Próbáljon balettbe járni, vannak, akik az operát valami igazán eredetinek, utánozhatatlannak tartják, másoknak tetszik az előadás.
Ha úgy dönt, hogy először látogat el a Színházba, azt tanácsoljuk, hogy nézze meg közelebbről a Playbill-et, keresse meg a legérdekesebb előadást, majd vásároljon jegyeket a Bolsoj Színházba.
A legtöbb ember hihetetlen maradbenyomás előadás, opera, balett és más előadások megtekintése után. Az emberek újra és újra eljönnek, hogy újra megnézzék a leghíresebb, legprofibb művészek előadásait. Egy és ugyanazt a produkciót teljesen más módon játsszák, mivel a Színház él, az emberek a színpadon játszanak, természetesen, hajlamosak a maguk módján újragondolni a hősöt, idővel megöregedni, jobban játszani, megszokni a szerepet vagy sem. Bizonyos értelemben a Színház valamilyen boszorkánysághoz, mágiához hasonlítható. A színpadon játszó emberek élnek rajta, vagy inkább azt az idő múlását élik meg, amelyet jelenleg a néző elé tárnak. Néhány színésznek a Bolsoj Színházban játszva sikerül megöregednie. Itt egész életüket a színpadon töltik, mintha azon élnének.
Amint egy újabb műsor véget érnéhány homályos, ellentmondásos érzés kelthet. Van, aki megijed attól, amit lát, van, akit az előadás megtekintése után elragadtatott érzés önt el, mások éppen ellenkezőleg, sírni akarnak, csak elhallgatni a terem elhagyása után.
Sajnos nem minden ember kész, képesértékelje, amit látott. Valószínűleg azok az emberek, akiket gyermekkoruk óta nem oltottak be a művészetbe, valami érthetetlennek, teljesen hétköznapinak és unalmasnak tartják a színházat. Valójában a színház látogatásával, a művészek előadásainak megtekintésével az ember sokat nyerhet.
A színpadi produkció megtekintése után egy személygyakran érzelmek sokaságát élik meg. Lehetnek tapasztalatok, lehetnek szomorúság, öröm, béke érzései. Lehetséges-e ilyen érzelmeket átélni a mindennapokban? Csak érzelmileg érzékeny ember értheti meg, mennyire isteni és eredeti a művészek előadásai a Nagy Színházban. Ezért azoknak, akik még soha nem voltak ott, azt szeretném javasolni, hogy menjenek el a bemutatóra.
