Minden szervezetnek saját tőkéje van,amelyet a vállalkozás eszközösszegei és külső kötelezettségei közötti különbözet határoz meg. Tartalmaz néhány összetevőt. Ezenkívül lehet állandó és változó is. Sőt, ennek változó része a szervezet teljes tevékenységének pénzügyi eredményétől függ, és ennek terhére tartaléktőke keletkezik.
Így a tőke egyik alkotórészea szervezet tartalékai, amelyek szükségesek például egy válságból eredő váratlan, előre nem látható kiadások fedezésére. Ez annak köszönhető, hogy bármilyen gazdasági döntés valamilyen kockázattal jár, az elvégzett tevékenységekből eredő esetleges veszteségekkel. Ugyanakkor a veszteségeket nemcsak objektív, hanem szubjektív tényezők is kiválthatják.
Éppen ezért a stabilitás biztosítása érdekébena szervezet gazdasági fejlődését, a kapott eredmények egy részét tartalékba kell helyezni. A vállalkozás mérlegének eszközében ezeket a lekötött értékeket az aktuális forgalomban figyelembe veszik, de a kötelezettségekben 82 számla hitelegyenlegeként jelennek meg. Így a tartaléktőke a források "érinthetetlen" része, amelyet semmi esetre sem szabad csökkenteni. Profitból alakul ki. A „tartaléktőke” fogalmának meghatározásakor tisztázni kell, hogy ez a szervezet felosztandó nyereségének egy része, amelyre a vállalkozás tulajdonosa vagy jogszabály korlátozza a felhasználási lehetőségeit. Ebben az esetben a nyereségből történő levonás mértéke minden szervezetben egyedileg kerül meghatározásra.
Az eredményből a tartaléktőkébe történő minden levonás a 82-es hitelszámlán jelenik meg, és annak pénzeszközeinek kiadása ezen számla terhelésén jelenik meg. A levelezés 84 számlával történik.
Különös figyelmet kell fordítani a rendelésretartaléktőkét tartalmazó pénzeszközök felhasználása. Felhasználásukat gyakran részvények visszavásárlására és kötvények visszaváltására javasolják. A számviteli logika szempontjából azonban az ilyen cselekvések elfogadhatatlanok. Ez azzal magyarázható, hogy az e műveletek során keletkezett veszteségeket először a pénzügyi eredménykimutatásban kell tükrözni, majd fedezni kell a tőketartalékkal. Ráadásul a vállalkozásnál a 82-es számla jóváírására szolgáló tartalék tőke meglehetősen nagy összegű lehet, de valójában nincs készpénz a pénztárban és a bankszámlákon, így szó sem lehet részvény-visszavásárlásról, valamint a kötvények visszaváltása.
Részvénytársaság tartaléktőkéjealapító okiratától függően jön létre. Ezenkívül minimális méretének a vállalkozás teljes saját tőkéjének legalább 15%-a kell legyen. Ha a szervezet rendelkezik külföldi befektetésekkel, akkor a tartalék nagyságának el kell érnie legalább a 25%-ot. A tartaléktőke az alapító okiratban megállapított összegre évente kötelező levonásokkal kerül feltöltésre. Ezek az adó- és egyéb kötelezettségek megfizetése után a szervezet teljes rendelkezésére álló nettó nyereség 5%-a. Tartalékot csak a részvénytársaság tárgyév során felhalmozott veszteségének fedezésére kell képezni, más célra nem. Ebben az esetben a tartaléktőke nem szükséges maradványai átkerülnek a következő évre.
Azt kell mondani, hogy kötelező képzésa tartalék csak részvénytársaságokra vonatkozik. Sok más szervezet azonban nem hozhatja létre. Ezt azonban megtehetik a számviteli politikának vagy az alapszabálynak megfelelően. Ez a helyzet a kialakult jogszabályoknak köszönhető.
