A forgótőke-gazdálkodás azkorunk igen aktuális kérdése. Ez a fogalom a vállalkozás pénzeszközeinek azt a részét jelenti, amelyet a vállalkozás készleteibe és eszközeibe fektetnek be, forgalomba hozatali ideje nem haladja meg az egy évet. Ezeket a költségeket teljes egészében visszajárják a befektetőnek, mivel a legyártott termékek költségében szerepelnek.
A szervezet forgótőke-gazdálkodásakét összetevőből indul ki, mint például a forgalmi alapokból és a forgó alapokból. Az elsők a vállalkozás forgási szférában felhasznált erőforrásait alkotják. A rulírozó alapok pedig magukban foglalják az eszközöknek azt a részét, amely a gyártási folyamatban vesz részt, miközben elveszíti anyagi formáját, és teljesen átadja saját értékét a készterméknek. Azonban legfeljebb egy gyártási cikluson keresztül vannak forgalomban.
A forgótőke-gazdálkodás azon alapulezen alapok ésszerű felhasználása. És ehhez világosan tudnia kell, hogy mindegyik elem milyen elemeket tartalmaz. A forgóeszközök közé tehát mindenekelőtt a termelési ciklus elindításához szükséges készletek tartoznak, azaz a nyersanyagok és anyagok, az energia és egyéb munkaeszközök. Ezen kívül ugyanebbe a csoportba tartoznak olyan elemek, mint a vállalkozásnál gyártott félkész termékek és a folyamatban lévő termelés, vagyis azok a termékek, amelyek nem mentek át a gyártási ciklus minden szakaszán. Jó példa erre az egyes alkatrészek, amelyek az összeszerelő műhelybe kerülnek. A halasztott kiadások a rulírozó alap részének tekintendők. Az ilyen költségek magukban foglalják azoknak a pénzeszközöknek a feltérképezését, amelyeket jelenleg a meglévő termékek és technológiák korszerűsítésére és fejlesztésére használnak fel, de a következő időszakban az áruk előállítására fognak felhasználni.
A forgalmi alapokkal egyszerűbb a helyzet, hiszentartalmazzák a vállalkozás pénztárában és számláin lévő készpénz mennyiségét, amelyet az elszámolásokhoz használnak, az el nem adott késztermékeket, valamint azokat az árukat, amelyek tranzitban vannak, ezért nem tekinthetők értékesítettnek. Ezen erőforrások ésszerű felhasználásához szükséges a tervezett és tényleges becslések, beszámolók elkészítése. Hiszen a képzett forgótőke-gazdálkodás pozitív hatással van a vállalat tevékenységének eredményére, nevezetesen a vállalkozás rendelkezésére álló nettó bevétel nagyságára. A szakember lehetőséget kap nemcsak arra, hogy a felmerülő költségeket a késztermék árába beszámíthassa a legjövedelmezőbb módot, hanem lehetőség szerint korszerűsítéssel vagy olcsóbb alapanyagok beszállítóinak felkutatásával csökkentse költségeit.
Természetesen minden vezető fő céljaa lehető legtöbb profit elérése a meglévő költségek mellett. Ugyanakkor a vállalat imázsának megfelelő szinten tartása érdekében felelősséget kell vállalni a kínált termékek vagy szolgáltatások minőségéért. Ahhoz, hogy a tervezett mutatók megfeleljenek a jelenleginek, bizonyos forgótőke-gazdálkodási módszereket kell választani, amelyek lehetővé teszik egy világos cselekvési terv kidolgozását és kézzelfogható eredmények elérését. Például a forgótőke arányának meghatározása lehetővé teszi a zökkenőmentes termelési ciklus biztosításához szükséges minimális erőforrásmennyiség beállítását.
Minden cég köteles saját maga elkészíteniszámviteli politika, amely tükrözi a vállalat céljait és célkitűzéseit. Ezenkívül lehetővé teszi a kiadások egyensúlyát az adózás szempontjából. A termelési ciklus sebességének növekedése felgyorsult tőkeforgalomhoz vezet, ami azt jelenti, hogy gyorsabban hoz profitot a fejnek. Természetesen az egyes módszerek hatékony megvalósításához szakembert kell kijelölni, aki kezeli a forgótőkét.
