Tikhon pátriárka (Bellavin) alakja nagyrésztmérföldkő, kulcsfontosságú az orosz ortodox egyház XX. századi történetében. Ebben az értelemben szerepe aligha becsülhető túl. Hogy milyen ember volt Tikhon, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája, és hogyan jellemezték életét, arról ebben a cikkben lesz szó.
Születés és oktatás
Tikhon, az orosz ortodoxia leendő feje volta szerzetesi tonzúra idején nevezték el. A világon Vaszilijnak hívták. 1865. január 19-én született Pszkov tartomány egyik falujában. A papsághoz tartozó Vaszilij egyházi pályafutását természetesen teológiai iskolába lépett, majd annak elvégzése után a szemináriumban folytatta tanulmányait. Végül a szemináriumi tanfolyam elvégzése után Vaszilij Szentpétervárra indul, hogy a teológiai akadémia falai között végezze tanulmányait.
Vissza Pszkovba
Vaszilij a szentpétervári akadémián végzetta laikus státuszú teológiai kandidátus fokozata. Majd tanárként visszatért Pszkovba, ahol számos teológiai tudomány és a francia nyelv tanára lett. Nem fogadja el a papságot, mivel cölibátusban marad. A személyes élet egyházi kánonjai szerinti rendezetlensége pedig megakadályozza, hogy az ember pappá váljon.
Szerzetesi tonzúra és felszentelés
Vaszilij azonban hamarosan úgy dönt, hogy másikat választaz út a szerzetesség. A tonzúrát 1891-ben, december 14-én adták elő Pszkov szemináriumi templomában. Ekkor Vaszilij új nevet kapott - Tikhon. A hagyományt megkerülve, a tonzúra utáni második napon hierodeákonussá avatják az újonnan készített szerzetest. De még ebben a minőségében sem kellett sokáig szolgálnia. Már a következő püspöki istentiszteleten hieromonkpá szentelték.
Egyházi karrier
Pszkovból Tyihont 1892-ben helyezték átKholm szemináriumában, ahol több hónapig felügyelőként szolgált. Aztán rektorként a kazanyi szemináriumba került, egyúttal archimandrita rangot kapott. Tyihon Bellavin ezt a tisztséget a következő öt évben töltötte be, mígnem a Szent Szinódus döntésével a püspöki szolgálatra választották.
Püspöki szolgálat
Tikhon atya püspöki felszentelésére ben került sorPéterváron, Alekszandr Nyevszkij lavrájában. Vladyka első székhelye a Kholmsko-Varsói egyházmegye volt, ahol Tikhon püspöki helynökként működött. A következő jelentős kinevezésre csak 1905-ben került sor, amikor Tyihont érseki rangban küldték ki az észak-amerikai egyházmegye kormányzására. Két évvel később visszatért Oroszországba, ahol a jaroszlavli osztály rendelkezésére bocsátották. Ezt Litvániába való kinevezés követte, végül 1917-ben Tyihont metropolita rangra emelték és a moszkvai egyházmegye adminisztrátorává nevezték ki.
Megválasztás pátriárkává
Emlékeztetni kell arra, hogy Péter reformja ótaNagyszerű és 1917-ig nem volt pátriárka az oroszországi ortodox egyházban. Az egyházi intézmény formális vezetője ekkor az uralkodó volt, aki a legfőbb hatalmat a főügyészre és a Szent Zsinatra ruházta. 1917-ben megtörtént a Helyi Tanács, melynek egyik döntése a Patriarchátus helyreállítása volt. A szavazás és a sorsolás eredménye szerint Tyihon metropolitát ebbe a minisztériumba választották. A beléptetésre 1917. december 4-én került sor. Azóta hivatalos címe a következő lett: Szent Tikhon, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája.
Patriarchális szolgálat
Nem titok, hogy Tikhon megkapta a patriarchátustnehéz időszak az egyház és az állam számára. A forradalom és az általa okozott polgárháború kettészakította az országot. A vallásüldözés folyamata, beleértve az ortodox egyházat is, már megkezdődött. A papságot és az aktív világiakat ellenforradalmi tevékenységgel vádolták, és a legsúlyosabb üldöztetésnek, kivégzésnek és kínzásnak vetették alá. Az évszázadok óta állami ideológia szerepét betöltő egyház egy pillanat alatt elvesztette szinte teljes tekintélyét.
Ezért Szent Tikhon, Moszkva pátriárkája vittekolosszális felelősség a hívők sorsáért és magáért az egyházi intézményért. Minden erejével igyekezett biztosítani a békét, és felszólította a szovjet kormányt, hogy vessen véget az elnyomásnak és a nyílt vallásellenes politikának. Buzdításait azonban nem vették figyelembe, és Szent Tyihon, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája gyakran csak némán figyelhette meg azt a kegyetlenséget, amely Oroszország-szerte megnyilvánult a hívők, és különösen a papság iránt. Bezárt kolostorok, templomok és az egyház oktatási intézményei. Sok papot és püspököt kivégeztek, bebörtönöztek, táborba küldtek vagy száműztek az ország külterületére.
Tikhon pátriárka és a szovjet hatalom
Eredetileg Tikhon, Moszkva pátriárkája voltRendkívül határozottan ellenzi a bolsevik kormányt. Így pátriárka szolgálatának hajnalán éles nyilvános bírálatot fogalmazott meg a szovjet kormányzattal szemben, sőt képviselőit az egyházból is kiközösítette. Többek között Tikhon Belavin, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája azt mondta, hogy a bolsevik adminisztrátorok „sátáni tetteket” hajtanak végre, amelyekért ők és utódaik átkozódnak a földi életben, a túlvilágon pedig „pokoltűz” vár. Ez a fajta egyházi retorika azonban nem gyakorolt hatást a polgári hatalomra, amelynek képviselőinek többsége régen és visszavonhatatlanul szakított minden vallásossággal, és ezt az istentelen ideológiát próbálta ráerőltetni az általa létrehozott államra. Ezért nem meglepő, hogy a hatóságok nem reagáltak Tikhon pátriárka felhívására, hogy az októberi forradalom első évfordulója alkalmából az erőszak megszüntetésével és a foglyok szabadon bocsátásával emlékezzenek meg.
Szent Tikhon, Moszkva pátriárkája és a Renovációs mozgalom
Az új kormány egyik vallásellenes kezdeményezéseaz úgynevezett renovációs szakadás megindításából állt. Ezt azért tették, hogy aláássák az egyházi egységet, és a híveket egymással szembenálló csoportokra törjék. Ez lehetővé tette a jövőben a papság népközeli tekintélyének minimalizálását, következésképpen a vallási (sokszor politikailag szovjetellenes hangvételű) prédikációk befolyásának minimalizálását.
A felújítók zászlóra emelték a reformáció eszméitorosz egyház, amelyek régóta az orosz ortodoxia levegőjében vannak. A tisztán vallási, rituális és doktrinális reformok mellett azonban a renoválók minden lehetséges módon üdvözölték a politikai változásokat. Kategorikusan azonosították vallási tudatukat a monarchista eszmével, hangsúlyozva a szovjet rendszerhez való hűségüket, sőt bizonyos mértékig jogosnak ismerték el az orosz ortodoxia más, nem megújuló ágai elleni terrort. A papság számos képviselője és számos püspök csatlakozott a renovációs mozgalomhoz, akik nem voltak hajlandók elismerni Tikhon pátriárka saját maguk feletti tekintélyét.
Ellentétben a patriarchális egyházzal és más szakadásokkalA felújítók a hivatalos kormány támogatását és különféle kiváltságokat élvezték. Számos templom és egyéb egyházi ingatlan és ingóság került rendelkezésükre. Ráadásul a bolsevik elnyomó gépezet leggyakrabban oldalról megkerülte ennek a mozgalomnak a híveit, így gyorsan elterjedt a nép körében, és a világi törvényhozás szempontjából az egyetlen legális.
Tikhon, Moszkva pátriárkája viszontnem volt hajlandó elismerni annak legitimitását az egyházi kánonok részéről. Az egyházon belüli konfliktus akkor érte el a tetőpontját, amikor a felújítók tanácsukon megfosztották Tikhont a patriarchátustól. Természetesen nem ő hozta meg ezt a döntést, és nem ismerte el annak erejét. Ettől kezdve azonban nemcsak az istentelen kormányzat ragadozó magatartásával kellett megküzdenie, hanem szakadár vallású társvallásokkal is. Ez utóbbi körülmény erősen nehezítette helyzetét, hiszen az őt ért formális vádak nem a valláshoz, hanem a politikához kapcsolódtak: Szent Tyihon moszkvai pátriárkáról hirtelen kiderült, hogy az ellenforradalom és a cárizmus szimbóluma.
Letartóztatás, bebörtönzés és szabadon bocsátás
Ezen események hátterében újabb incidens történt,amely nemcsak Oroszországban, hanem külföldön is felkavarta a közvéleményt. Arról a letartóztatásról és bebörtönzésről beszélünk, amelynek Szent Tikhont, Moszkva pátriárkáját kiszolgáltatták. Ennek oka a szovjet rendszerrel szembeni kemény kritikája, a renovációt elutasító és az egyházi értékek elkobzásának folyamatával kapcsolatos álláspontja volt. Kezdetben Tyihont, Moszkva pátriárkáját tanúként beidézték a bíróságra. De aztán nagyon gyorsan a vádlottak padján találta magát. A világban ez az esemény visszhangot váltott ki.
A katolikus egyház képviselői, sokak fejeA helyi ortodox egyházak, Canterbury érseke és mások élesen bírálták a szovjet rezsimet a pátriárka letartóztatásával kapcsolatban. Ennek a kirakatpernek az volt a célja, hogy meggyengítse az ortodox egyház pozícióját a felújítókkal szemben, és megtörje a hívők minden ellenállását az új kormánnyal szemben. Tikhon csak egy levél írásával kaphatott szabadulást, amelyben nyilvánosan meg kellett bánnia szovjetellenes tevékenységét és az ellenforradalmi erők támogatását, és kifejeznie kellett a szovjet rezsim iránti hűségét. És megtette ezt a lépést.
Ennek eredményeként a bolsevikok két problémát oldottak meg -semlegesítette a tihoniták ellenforradalmi fellépéseinek fenyegetését, és megakadályozta a renovacionizmus továbbfejlődését, mivel még a teljesen lojális vallási struktúra sem volt kívánatos egy olyan államban, amelynek ideológiája az ateizmusra épült. Tyihon pátriárka és a Renovációs Mozgalom Legfelsőbb Egyházi Adminisztrációja erőinek kiegyensúlyozásával a bolsevikok arra számíthattak, hogy a hívők erői egymás elleni harcra irányulnak, nem pedig a szovjet rezsimre, amely ezt az állapotot felhasználva képes minimálisra csökkenteni a vallási tényezőt az országban, egészen a vallási intézmények teljes megsemmisítéséig.
Halál és szentté avatás
Tikhon pátriárka életének utolsó évei voltakcélja az orosz ortodox egyház jogi státuszának megőrzése. Ennek érdekében egy sor kompromisszumot kötött a hatalommal a politikai döntések, sőt az egyházi reformok terén is. Bebörtönzése után egészsége megromlott, a kortársak szerint már nagyon megöregedett. Tyihon moszkvai pátriárka élete szerint az Angyali üdvözlet napján, 1925. április 7-én 23.45-kor halt meg. Ezt egy hosszan tartó betegség előzte meg. Szent Tikhon, Moszkva és egész Oroszország pátriárkájának temetésén több mint ötven püspök és több mint ötszáz pap volt jelen. Annyi laikus volt, hogy még ahhoz is, hogy elköszönjenek tőle, sokaknak kilenc órát kellett sorban állniuk. Mint Szent Tikhon, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája, 1989-ben dicsőítették a Moszkvai Patriarchátus Orosz Ortodox Egyházának Tanácsán.
