A legtöbb országos igényolyan forrásokból finanszírozzák, amelyeket az állam kötelező kifizetések és adók formájában kap. Olyan körülmények között, amikor az államháztartási bevételek hirtelen csökkennek, költségeiket más forrásokból kapott pénzeszközök rovására kell fedezni. Így kialakul az államadósság, ami a hitelfelvevő (állam) és a hitelezők (jogi személyek vagy magánszemélyek) közötti hitelviszonyok összességét jelenti. Az államkapcsolatok területén az állam egyszerre lehet hitelfelvevő és hitelező is.
Jelenleg vannak ilyen típusokaz Orosz Föderáció állami és külső adóssága. Meg kell jegyezni, hogy Oroszországban ez a megosztás kissé eltérő megközelítést alkalmaz, mint más országokban. Az Orosz Föderáció 1992-ben elfogadott, az Orosz Föderáció állami adósságáról szóló törvénye szerint az államadósság külső és belső részre történő felosztása a devizapritérium szerint történik. Ezért Oroszország összes kölcsönét fel kell osztani külső és belső részre, tekintettel a felmerülő kötelezettségek pénznemére. Egyszerűen fogalmazva: a belföldi államadósság rubel adósság, míg a külső adósság deviza adósság. A világ gyakorlatában a belföldi államadósságot úgy definiálják, mint az állam adósságát lakosságának. Ugyanezen világgyakorlat alapján az államháztartás adósságformái lehetnek például a kormány által kapott kölcsönök, értékpapírok kibocsátásával vállalt állami kölcsönök, kapott költségvetési kölcsönök és költségvetési kölcsönök, valamint egyéb adósságkötelezettségek.
A belföldi adósságkötelezettségek feltételesek lehetnekpiacra (meglévő részvény értékpapírok formájában) és nem piacra (a szövetségi adósság teljesítése eredményeként jön létre, és a keletkező adósság visszafizetésére bocsátják).
A belföldi államadósság sokat hordozkevesebb veszély, mint a hazai államadósság. A visszafizetés során nem szivárog a szolgáltatások és az áruk, bár ugyanakkor szinte lehetetlen megtenni a gazdasági élet bizonyos változásainak nélkül, amelyek a legtöbb esetben nagyon jelentős következményekkel járnak. És minél nagyobb a hazai államadósság, annál nagyobb a negatív következmények. Például az adósság kamatainak kifizetése ahhoz a tényhez vezet, hogy jövedelmi egyenlőtlenségek alakulnak ki, mivel az állami kötelezettségek legnagyobb része a népesség leggazdagabb részeire koncentrálódik. Ennek eredményeként a belső adósság visszafizetése ahhoz a tényhez vezet, hogy a népesség legkevésbé védett rétegeitől kapott pénzeszközöket a gazdagabb személyekre helyezik át. Ennek eredményeként az, aki birtokolja a kötvényeket, még gazdagabb lesz.
A belföldi államadósság akülső, sokkal kevésbé, tehát az utóbbi időben utóbbi átalakult az előbbiré. A külső államadósságot a hazai piacon kölcsönzött alapokból fizetik vissza. Ebben a tekintetben az állam 2002-től kezdve növelte a belső államadósság mértékét. Meg kell jegyezni, hogy ez a csere a mai napig folytatódik.
A hazai államadósság semcsak a gazdaság pozitív vagy csak negatív oldala. A jelenlegi gazdasági helyzet alapján valószínűleg semleges pozícióba kerül. Alig várható el, hogy néhány év múlva megszűnik a belső államadósság iránti igény, de az állam közvetlen felelőssége az, hogy minimalizálja annak mértékét.
