Egy légitársaságot több mutató is megítél,különösen az, hogy mekkora a repülőgépparkja. Az Aeroflot ma nem az első helyet foglalja el a nemzetközi minősítésben, de hosszú évtizedek óta határozottan vezető szerepet tölt be a repülőgépek számát tekintve.
Az 1923-ban alapított Dobrolet Társaságlégi szállítással foglalkozott, német gyártmányú Fokker repülőgépeket üzemeltetett. Időközben a fiatal szovjet köztársaság repülőgépipara a sok nehézség és a munkaerőhiány ellenére gyorsan fejlődött.
Mindössze tizenöt év alatt, 1932 ótaévben a szovjet légiflotta a világ legnagyobb légi fuvarozójává vált. Ez nem meglepő, a szocializmus körülményei között nem volt verseny, a légi közlekedés területén a monopólium, csakúgy, mint a gazdasági tevékenység más területein, az állam volt, amelynek a repülőgépparkja volt. Az Aeroflot olyan technikai sokféleséggel rendelkezett, amelyet egyetlen más légitársaság sem engedhetett meg magának.
1932 óta belföldi repülőgépeket használtak az utasok szállítására a Szovjetunió területén. Ugyanebben az évben megalakult a szovjet légitársaság új hivatalos neve.
Az Aeroflot repülőgépek flottája a háború utáni évtizedben főleg Li-2 típusú repülőgépekből állt, amelyeket amerikai engedély alapján 1939-ben kezdtek tömeggyártani.
A repüléstechnika minden generációja a SzovjetunióbanAz Unió világméretek szerint nagy forgalomban épült. Az IL-14, amely később az An-24-et váltotta fel, egyben "munkagépként" szolgált, amely az utasok oroszlánrészét szállította a közepes autópályákon. Az Ily-18 helyébe lépő Tu-104, Tu-134 és Tu-154 sugárhajtású repülőgépek nagy városok között cirkáltak. Ezeket a repülőgépeket nemcsak a szovjet légitársaság számára gyártották. Az NDK ("Interflug"), Lengyelország ("Lot"), Magyarország ("Malev"), Kuba ("Aero Caribbian") és sok más, és nemcsak a szocialista országok polgári repülését jól bevált technológiával látták el a Szovjetunióban és hatalmas repülőgépparkot alkotott. Az Aeroflot volt azonban a repülõipar fõ ügyfele.
A mennyei munkások kivételével a mennyország a nemzetközia légitársaságok egyedülálló, rekordméretű repülőgépekkel repültek. Sokáig interkontinentális kommunikációt biztosított a Tu-114 és az Il-62, amelyeket eredetileg kormánydelegációk szállítására hoztak létre. A Tu-144 a két sorozatban gyártott szuperszonikus repülőgép egyikévé vált. A teherszállítást szuper nehéz szállítmányozók szolgáltatták, katonai szükségletekre létrehozva, de békés ügyekben is hasznosak (An-22, An-124, An-225, Il-76, VM-T). A törzs oldalán, visszafogott méltósággal, ugyanazt a szárnyas „kalapács és sarló” jelképet és az „Aeroflot” feliratot viselték. Repülőgéppark olyan egyedi volt, mint maguk a gépek.
Ma az "Russian Airlines" légitársaság,megtartva korábbi rövidített nevét, különféle berendezéseket üzemeltet, amelyek közül néhányat külföldön vásárolnak, többek között a Boeing és az Airbus is. Az Il-96-ot azonban joggal tekintik az orosz légiflotta zászlóshajójának. Az Aeroflot, amely ma olyan nagyra értékeli az utasok véleményét, mint még soha a szovjet múltban, büszke lehet erre az autóra. Nem csoda, hogy ő lett az elnöki testület.
