Didaktika (a görög."Didacticos" - "tanítás") a pedagógiai ismeretek egyik ága, amely a tanítás és az oktatás (a didaktika fő kategóriái) problémáit vizsgálja a pedagógiában. A didaktika, a pedagógia, a pszichológia kapcsolódó tudományágak, kölcsönösen kölcsönözve a fogalmi készüléket, a kutatási módszereket, az alapelveket stb. A speciális pedagógia didaktikájának alapjai, amelyek a fejlődési rendellenességekkel küzdő gyermekek oktatására és nevelésére irányulnak, megvannak a sajátosságuk.
A fogalmak differenciálása
A didaktika egyik kulcsfogalma atanulás és annak alkotóelemei - tanulás és tanítás, valamint az oktatás fogalma. A differenciálás fő kritériuma (mivel a didaktika meghatározza a pedagógiában) a célok és az eszközök aránya. Az oktatás tehát egy cél, míg a tanulás eszköz e cél eléréséhez.
A képzés viszont magában foglalja az ilyenketolyan komponensek, mint a tanítás és a tanulás. A tanítás a hallgatók oktatási tevékenységeinek szisztematikus útmutatása - e tevékenység körének és tartalmának meghatározása. A tanulás az oktatás tartalmának a hallgatók általi elsajátításának folyamata. Ez magában foglalja a tanár tevékenységeit (oktatás, ellenőrzés) és maguk a hallgatók tevékenységeit is. Ugyanakkor a tanulási folyamat mind a tanár általi közvetlen irányítás (az órában), mind az önnevelés formájában mehet végbe.
Fő célok
A modern didaktika szokás, hogy megkülönböztesse a következő feladatokat:
- a tanulási folyamat humanizálása,
- a tanulási folyamat differenciálása és individualizálása,
- interdiszciplináris kommunikáció kialakítása a vizsgált tudományágak között,
- a hallgatók kognitív tevékenységének kialakulása,
- mentális képességek fejlesztése,
- az erkölcsi és önkéntes személyiségjegyek kialakulása.
Így a didaktika feladatai a pedagógiábankét fő csoportra osztható. Egyrészt ezek a feladatok a tanulási folyamat és annak megvalósításának leírására és magyarázatára irányulnak; másrészt e folyamat, az új képzési rendszerek és technológiák optimális szervezésének fejlesztése.
A didaktika alapelvei
A pedagógiában a didaktikai alapelvek célja az oktatási munka tartalmának, szervezeti formáinak és módszereinek meghatározása az oktatási és képzési folyamat céljainak és mintázatainak megfelelően.
Ezek az alapelvek K.D.Ushinsky, Ya. A. Komensky és mások: Ebben az esetben kizárólag tudományosan megalapozott gondolatokról beszélünk, amelyek a pedagógia didaktikájának alapját képezik. Így például Ya. A. Komensky megfogalmazta a didaktika úgynevezett aranyszabályát, amely szerint a hallgató minden érzékét be kell vonni a tanulási folyamatba. Később ez az ötlet az egyik kulcsszó, amelyen a pedagógia didaktikája alapul.
- tudományos természet,
- erő,
- hozzáférhetőség (megvalósíthatóság),
- tudat és tevékenység,
- kapcsolatok az elmélet és a gyakorlat között,
- szisztematikus és következetes
- világosság.
Tudományos elv
Célja egy komplexum kialakítása a hallgatókbantudományos tudás. Az alapelvet az oktatási anyag elemzésének folyamatában hajtják végre, fő gondolatait, amelyeket a didaktika kiemel. A pedagógiában ez olyan oktatási anyag, amely megfelel a tudományos jelleg kritériumainak - megbízható tényekre támaszkodás, konkrét példák jelenléte és világos fogalmi berendezés (tudományos kifejezések).
Erősség elve
Ez az elv a didaktikát is meghatározzapedagógia. Ami? Egyrészt az erősség elvét az oktatási intézmény céljai határozzák meg, másrészt maga a tanulási folyamat törvényei. A megszerzett ismeretekre, képességekre és készségekre (zuna) való támaszkodáshoz az oktatás minden későbbi szakaszában, valamint gyakorlati alkalmazásukhoz egyértelmű asszimiláció és hosszú távú emlékezetmegőrzés szükséges.
A hozzáférhetőség elve (megvalósíthatóság)
A hangsúly a hallgatók valós lehetőségeire helyeződikoly módon, hogy elkerüljük a testi és lelki túlterhelést. Ha ezt az elvet nem tartják be a tanulási folyamatban, akkor általában csökken a tanulók motivációja. Ezenkívül a teljesítmény romlik, ami gyors fáradtsághoz vezet.
Oktatási módszerek L. klasszikus elmélete szerint.S. Vygotsky, a "proximális fejlődés" zónájára kell összpontosítania, fejlesztenie kell a gyermek erősségeit és képességeit. Más szóval, a tanulásnak kell vezetnie a gyermek fejlődését. Ugyanakkor ennek az elvnek megvannak a maga sajátosságai bizonyos pedagógiai megközelítésekben. Például egyes oktatási rendszerekben azt javasolják, hogy ne a szoros anyaggal kezdjék, hanem a fővel, ne az egyes elemekkel, hanem azok szerkezetével stb.
A tudat és a tevékenység elve
A pedagógiában a didaktika alapelvei nem arra irányulnaknemcsak közvetlenül magára a tanulási folyamatra, hanem a tanulók megfelelő magatartásának kialakítására is. A tudatosság és tevékenység elve tehát magában foglalja a vizsgált jelenségek hallgatóinak céltudatos és aktív észlelését, valamint azok megértését, kreatív feldolgozását és gyakorlati alkalmazását. Mindenekelőtt olyan tevékenységről beszélünk, amely az önálló tudáskeresés folyamatára irányul, nem pedig a szokásos memorizálásra. Ennek az elvnek a tanulási folyamatban való alkalmazásához széles körben alkalmaznak különféle módszereket a tanulók kognitív tevékenységének stimulálására. A didaktikának, pedagógiának, pszichológiának egyformán összpontosítania kell a nevelési alany személyes erőforrásaira, beleértve a kreatív és heurisztikus képességeit is.
Az L.N. koncepciója szerintZankov, a tanulási folyamatban meghatározó egyrészt az, hogy a tanulók fogalmi szinten megértsék a tudást, másrészt ennek a tudásnak az alkalmazott értékét. A tudás elsajátításához el kell sajátítani egy bizonyos technológiát, ami viszont megköveteli a tanulóktól a magas szintű tudatosságot és aktivitást.
Az elmélet és a gyakorlat kapcsolatának elve
A különféle filozófiai tanításokban a gyakorlat régótaa tudás igazságának kritériumaként és az alany kognitív tevékenységének forrásaként működött. A didaktika is ezen az elven alapul. A pedagógiában ez a tanulók által megszerzett tudás eredményességének ismérve. Minél inkább megnyilvánul a megszerzett tudás a gyakorlati tevékenységekben, minél intenzívebben nyilvánul meg a tanuló tudatossága a tanulási folyamatban, annál nagyobb érdeklődést mutat ez a folyamat.
A szisztematikus és következetes elve
A pedagógiában elsősorban a didaktikán van a hangsúlyaz átadott tudás bizonyos rendszeressége. A főbb tudományos rendelkezések szerint az alany csak akkor tekinthető a hatékony, valós tudás birtokosának, ha elméjében világos képe van a környező külvilágról, egymással összefüggő fogalomrendszer formájában.
A tudományos ismeretek rendszerének kialakítása kellmeghatározott sorrendben zajlanak, amit az oktatási anyag logikája, valamint a tanulók kognitív képességei határoznak meg. Ha ezt az elvet nem tartják be, a tanulási folyamat sebessége jelentősen lelassul.
A láthatóság elve
I.A.Comenius azt írta, hogy a tanulási folyamatnak a tanulók személyes megfigyelésén és érzéki láthatóságán kell alapulnia. Ugyanakkor a didaktika, mint a pedagógia egy része, számos olyan vizualizációs funkciót azonosít, amelyek a tanulás adott szakaszának sajátosságaitól függően változnak: a kép a vizsgálat tárgyaként, az egyes tulajdonságok közötti összefüggések megértésének támaszaként működhet. tárgyról (diagramok, rajzok) stb.
Így a tanulók absztrakt gondolkodásának fejlettségi szintjének megfelelően a következő típusú láthatóságokat különböztetjük meg (T. I. Ilyina osztályozása):
- természetes láthatóság (az objektív valóság tárgyaira irányul);
- kísérleti tisztaság (kísérletek és kísérletek folyamatában megvalósítva);
- háromdimenziós láthatóság (modellek, elrendezések, különféle figurák stb. használata);
- vizuális bemutatás (rajzok, festmények és fényképek segítségével kivitelezve);
- hang-vizuális megjelenítés (filmes és televíziós anyagokon keresztül);
- szimbolikus és grafikus láthatóság (képletek, térképek, diagramok és grafikonok segítségével);
- belső tisztaság (beszédképek létrehozása).
Didaktikai alapfogalmak
A tanulási folyamat lényegének megértése aza didaktika fő fókusza. A pedagógiában ezt a megértést elsősorban a tanulás domináns céljának pozíciójából veszik figyelembe. A tanulásnak számos vezető elméleti koncepciója létezik:
- Didaktikai enciklopédizmus (J. A. Comenius, J.Milton, I. V. Basedov): a tanulás domináns célja a maximális tudástapasztalat átadása a hallgatóknak. Egyrészt a tanár által biztosított intenzív oktatási módszerek szükségesek, másrészt maguk a tanulók aktív önálló tevékenységének jelenléte.
- Didaktikai formalizmus (I. Pestalozzi, A.Disterverg, A. Nemeyer, E. Schmidt, A. B. Dobrovolsky): a hangsúly a megszerzett tudás mennyiségéről a tanulók képességeinek és érdeklődésének fejlesztésére helyeződik át. A fő tézis Hérakleitosz ősi mondása: "A sok tudás nem tanítja meg az elmét." Ennek megfelelően mindenekelőtt a tanuló helyes gondolkodási képességének kialakítására van szükség.
- Didaktikai pragmatizmus vagy haszonelvűség (J.Dewey, G. Kershensteiner) - a tanulás, mint a hallgatók tapasztalatainak rekonstrukciója. E megközelítés szerint a társadalmi tapasztalatok elsajátításának a társadalom minden típusú tevékenységének elsajátításán keresztül kell megvalósulnia. Az egyes tantárgyak tanulmányozását gyakorlati gyakorlatok váltják fel, amelyek célja a hallgató megismertetése a különféle tevékenységekkel. A hallgatók így teljes szabadságot kapnak a tudományágak megválasztásában. Ennek a megközelítésnek a fő hátránya a gyakorlati és a kognitív tevékenység közötti dialektikus kapcsolat megsértése.
- Funkcionális materializmus (B.Ablak): a megismerés és a tevékenység szerves összefüggését veszik figyelembe. Az akadémiai diszciplínáknak a világnézeti jelentőségű kulcsgondolatokra kell összpontosítaniuk (osztályharc a történelemben, evolúció a biológiában, funkcionális függőség a matematikában stb.). A koncepció fő hátránya: ha az oktatási anyagot kizárólag vezető világnézeti elképzelések korlátozzák, az ismeretszerzés folyamata lecsökken.
- Paradigma megközelítés (G.Scheyerl): a történeti-logikai sorrend elutasítása a tanulási folyamatban. Az anyagot javasoljuk fókuszban bemutatni, i.e. összpontosítson bizonyos tipikus tényekre. Ennek megfelelően megsértették a következetesség elvét.
- Kibernetikus megközelítés (E. I. Mashbits, S. I.Arkhangelsky): a tanulás információfeldolgozási és -továbbítási folyamatként működik, amelynek sajátosságait a didaktika határozza meg. Ez a pedagógiában lehetővé teszi az információs rendszerek elméletének használatát.
- Az asszociatív megközelítés (J.Locke): a tanulás alapja az érzékszervi tudás. Külön szerepet kapnak a vizuális képek, amelyek hozzájárulnak a tanulók olyan mentális funkciójához, mint az általánosítás. A gyakorlatokat fő tanítási módszerként használják. Ugyanakkor nem veszik figyelembe a kreatív tevékenység és az önálló keresés szerepét a tanulók tudásszerzési folyamatában.
- A mentális fokozatos kialakulásának fogalmaakciók (P. Ya. Galperin, N. F. Talyzina). A képzésnek bizonyos, egymással összefüggő szakaszokon kell keresztülmennie: az akcióval és végrehajtásának feltételeivel való előzetes megismerkedés folyamata, magának az akciónak a kialakítása az ennek megfelelő műveletek bevetésével; a cselekvés kialakításának folyamata a belső beszédben, a cselekvések csavaros mentális műveletekké alakításának folyamata. Ez az elmélet különösen akkor hatásos, ha a képzés tárgyérzékeléssel kezdődik (például sportolóknál, sofőröknél, zenészeknél). Más esetekben a mentális cselekvések fokozatos kialakulásának elmélete korlátozott lehet.
- Menedzsment megközelítés (V.A.Yakunin): a tanulási folyamatot a menedzsment és a fő vezetési szakaszok szemszögéből vizsgáljuk. Ez a képzés célja, információs alapja, az előrejelzés, a megfelelő döntés meghozatala, a döntés végrehajtása, a kommunikáció szakasza, az eredmények monitorozása, értékelése, korrekciója.
Mint fentebb említettük, a didaktika egy szakaszpedagógia, a tanulási folyamat problémáinak tanulmányozása. A fő didaktikai fogalmak viszont a tanulási folyamatot a domináns oktatási cél szempontjából, valamint a tanár és a tanulók közötti kapcsolatrendszernek megfelelően vizsgálják.
