Számos módszer segít Önnekrövid távú és stratégiai döntések meghozatala a vállalatirányítással kapcsolatban. Ezek közül talán az egyik legegyszerűbb az operatív elemzés, amelyet néha fedezeti elemzésnek is neveznek. Ennek során olyan mutatókat határoznak meg, mint a fedezet mértéke, a jövedelmezőségi küszöb és néhány egyéb.
Az ilyen típusú elemzés alapja a tanszéka vállalkozás termék-előállítási költségei változóra és állandóra. Ennek az elválasztásnak az az oka, hogy a különböző költségek eltérően viselkednek, amikor az értékesítési és termelési mennyiségek változnak. Tehát a változó költségek termelési egységenként számított értéke mindig állandó, de összértékük a termelés mennyiségével arányosan változik. De a fix költségek összege éppen ellenkezőleg, mindig állandó, de részarányuk az egységköltségben fordítottan arányos az előállított termékek mennyiségével.
Az egyik legfontosabb mutató azkritikus program. Olyan természetbeni termelési mennyiséget képvisel, amely lehetővé teszi a vállalkozás veszteség nélküli működését. A jövedelmezőségi küszöböt (megtérülési pontot) úgy határozzuk meg, hogy a kritikus programot megszorozzuk a termék árával. Más szóval, a jövedelmezőségi küszöb egy olyan mutató, amely a vállalat bevételének azon szintjét jellemzi, amelynél a fedezeti mutatót elérik. Mindkét mutató meghatározható a grafikon tanulmányozásával és analitikusan is. Nézzük meg részletesebben a második módszert.
A kritikus program meghatározásához szüksége vankeresse meg azt a termékmennyiséget, amelyet az állandó költségek teljes összegének fedezésére elő kell állítani és el kell adni. Így ezeknek a nagyon állandó költségeknek az összegét elegendő elosztani az ár és az egységenkénti változó költségek különbségével. Megjegyzendő, hogy abból indulunk ki, hogy a vállalat pontosan ugyanannyi terméket értékesít, mint amennyit előállít. A bevétel küszöbértékét, mint már említettük, úgy kaphatjuk meg, hogy a természetbeni eredményt megszorozzuk az árral.
Egy másik mutató, amely megkövetelinagy figyelmet fordítanak a kereskedelmi árrésre. Olyan nevekkel is találkozhat, mint a fedezet összege vagy a fedezethez való hozzájárulás. Ez a mutató nagyon egyszerűen meghatározható a bevételnek a változó költségek összegével történő csökkentésével. Ennek megfelelően a fedezet összegének fedeznie kell az állandó költségeket és nyereséget kell termelnie. Vegye figyelembe, hogy a kereskedelmi árrés arányos a termelés mennyiségével, de egységenkénti értéke nem változik. Ennek kapcsán gyakran meghatározzák a fedezeti összeg bevételből való részesedését. Ennek az értéknek az ismeretében egy másik módszert is alkalmazhatunk a küszöbbevétel kiszámítására - a fix költségeket elosztjuk a fedezeti összeg töredékével.
Annak megállapítására, hogy mennyi a vállalkozásmessze nem veszteséges, számítsa ki a biztonsági ráhagyás mértékét. A termékértékesítésből befolyt bevétel és a jövedelmezőségi küszöb különbözete határozza meg. Ez a mutató a bevétel részesedéseként is kiszámítható.
Az utolsó mutató, amit szeretnékvegyük figyelembe, ez operatív tőkeáttétel. Leírja a termelési kockázat mértékét, megmutatva, hogy a vállalkozás nyeresége hányszor gyorsabban változik a bevétel változásához képest. Kiszámítása rendkívül egyszerű, és a kereskedelmi árrés és a nyereség arányából áll. A mutató által értékelt kockázat azzal a ténnyel jár, hogy az önköltségi árban állandó rész van. Minél nagyobb ez a kockázat, minél közelebb áll a vállalat a fedezeti ponthoz. A bevétel növekedésével a társaság tevékenysége ebből a szempontból egyre biztonságosabbá válik, hiszen a fix költségek aránya folyamatosan csökken.
A fent leírt számításokat figyelembe véve végezzükFeltételezések szerint minden függőség lineáris. Természetesen a valós kölcsönhatások sokkal összetettebbek, és például a tényleges jövedelmezőségi küszöb eltérhet a találttól, de az alapelemzéshez a leírt módszerek meglehetősen biztonságosan alkalmazhatók.
